Megerőszakoltak nem tudom hogy mit csináljak, már az öngyilkosságon is gondolkodom?

Sehonnan, csak feltételeztem, ahogy a korodat is, mert érett a gondolkodásod, és ésszel érvelve, kitartasz az elveid mellet. :-)

Örülök, hogy te nem találnál ki ilyeneket. Azért közelednek az álláspontjaink. Jó veled vitázni. :-) Ha valóban így történt, hogy a kérdezőről "lehúzták a bugyit", akkor elismerem erőszaknak.

A törvényt nézve erőszaktevő, aki egy kábult emberrel van. Nézve a te "esetedet". Mit gondolsz, ha feljelentetted volna a srácot utána erőszakért, szerinted neki, vagy neked hittek volna? Talán még mindig a börtönben ülne, mert megerőszakolt? Jogilag csak azért nem volt erőszak, mert nem jelentetted fel, sem te, sem más. Azt csak feltételezem, ha bajba került volna, akkor önként mellé állsz, és tanúskodsz mellette?

Tudod ismerek olyan nőt, akinek volt egy éjszakás kalandja, és szintén piásan történt meg vele, buliban, vagy utána. Talán sokszor is. Ő is csak arra emlékszik, hogy megtörtént, és arra, hogy akkor ott, jó ötletnek tartotta. Még a srác(ok) nevét sem tudja. És amikor beszélgettünk róla, akkor könnyedén meg tudtam győzni róla, hogy őt akkor, és ott megerőszakolták. Főleg, hogy a srác fizette az italát. Egész eddig a pontig nem tartotta erőszaknak, mert ő is akarta, de mivel úgy érezte, hogy ebben az esetben áldozat a szememben, és nem könnyűvérű nőcske, ezért ő is állította akkor már, hogy megerőszakolták. Erre azt mondtam, hogy akkor menjünk, és jelentsük fel. Gondolhatod, hogy onnantól megmakacsolta magát, és nem is tudtam "elráncigálni" a rendőrségre. Vajon miért? Ugyanez a nő előtte (szó szerint) sírva, magát sajnáltatva, győzködött engem arról, hogy ilyen soha nem történt vele, és hogy én voltam neki az első. Mára már egyet elismer. És ma már, több hasonló ismeretem is van. Hogy miért írtam le? Azért, hogy rávilágítsak arra, hogy egy megható, szívszorító történet is lehet hazugság. Azt hiszük el, amit el akarunk hinni. Ezt csak bizonyítékokkal lehet megcáfolni. De ha a legapróbbat is eltünteti az áldozat, akkor kételkedni kezdek...

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy sem téged, sem mást nem ítélek el az egy éjszakás kalandok miatt. Max irigykedem. De a barátnőmet nagyon elítélem, mert letagadta, és becsapott. Sírva tagadta nekem, már sokszor úgy éreztem, hogy én vádolom hamisan. De csak a sumákolás miatt haragszom rá. Egy párkapcsolatban szerintem az őszinteség, alap a bizalomhoz.

Lehet, még az is, hogy egy tizenéves srác írta ki a kérdést, és csak nevet azokon, amit mi itt írunk.

Viszont megint kérem a kérdezőt, hogy őszintén reagáljon. Ha itt nem is, akkor nekem, de gondolom neked is írhat privát üzenetet.

Én a legtöbb kérdésnél (kivéve 1-2 olyat, amiről messziről üvölt, hogy kamu, mert nehezemre esik elhinni, hogy olyan ostoba emberek léteznek) feltételezem, hogy a kérdező igazat mond, hiszen nincs oka hazudni egy anonim oldalon.

Értem én amúgy, hogy miért gyanús az neked, hogy a kérdező kitörölte a képeket. Lehet, hogy neked van igazad, de az is elképzelhető, hogy az van, amit én említettem: minél inkább próbálja elfelejteni a történteket, ezért törölte ki a bizonyítékot. Tudom, hogy ha valóban megerőszakoltak valakit, hideg fejjel végiggondolva ez a legrosszabb megoldás (mármint a bizonyíték kitörlése). Szerintem is el kell menni orvoshoz, esemény utáni tablettáért meg látleletet vetetni, aztán irány a rendőrség. De azért lássuk be, nem mindenkiben van ennyi lélekjelenlét egy ilyen traumatikus élmény után, lehet, bennem sem lenne (remélem, sosem fogom megtudni), pedig alapból erős személyiségnek tartom magam.

Lehet, hogy nekem hittek volna a rendőrségen. De azért gondolj bele, nem olyan egyszerű ám bizonyítani egy erőszakot. Látlelet, pszichológiai vizsgálat (bár ebben nem vagyok 100%-osan biztos), stb.. Szóval ha megvádoltam volna, valószínűleg időben kiderült volna, hogy hazudok. De utoljára mondom, ez tényleg közelében sem járt az erőszaknak. Két vodkanarancs után azért be voltam csiccsentve, de magamnál voltam, tudtam, mit, kivel, hol csinálok, és nem is rögtön az utána következő nap bántam meg, hanem most, így egy év távlatából visszanézve nem tartom olyan jó ötletnek.

Sajnálom, hogy a barátnőd kamuzott neked. Szerintem is egy rendes kapcsolat alapja az őszinteség, és ha egyszer megrendül valakiben a bizalmam, az nem áll helyre egykönnyen.

Én is abból indulok ki, hogy igaz, pont azért, amit te is írsz. :-)

Ha valóban bántották, akkor még inkább észnél kellene lennie, bár tudom, hogy mondani könnyű. Nekem az is a gyanúmat fokozza, hogy nem reagál.

Én is remélem, hogy soha nem fogod megtudni. :-) A lélekjelenléttel egyet értek. Viszont nem egyedül van otthon, ezért remélhetőleg a szülei, testvére észreveszik, hogy ha baj van.

De úgy látom már, nem fogjuk megtudni, hogy mi is történt valójában...