Igaza volt abban, hogy nem vagyok normális, hogy ajándékot akartam neki adni?

Szóval van egy srác, akivel majdnem összejöttünk, de ő valamiért nem akart.

Ez a fiú amellett, hogy nagyon szegényes körülmények között ék, nagyon rossz viszonyban van a szüleivel. Tudom, hogy amellett, hogy nem lesz karácsonyi fájuk, se ünnepi ebédük vagy vacsorájuk, biztos, hogy nem is kap senkitől, még csak jelzésértékű ajándékot sem.

Belegondoltam ebbe, és megvettem a kedvenc könyvét, csak, ha magányos lenne az ünnepekkor, gondoljon arra, hogy nincs egyedül.

Ő erre teljesen kikelt magából, hogy nem vagyok normális, meg ő egy s. fej, és biztos h nem az én ajándékomtól felejtené el, hogy neki sz. r, és, hogy felejtsem el meg egy idióta vagyok, és hozzám vágta a könyvét, meg, hogy felejtsem el, az életben nem akar rólam hallani, és elrohant.

Én meg álltam ott lefagyva, semmit nem csináltam, csak odaadtam a könyvet és boldog karácsonyt kívántam. Most nagyon rosszul érzem magam, nem akartam megbántani.