Lelki magány. Éreztétek-e már illetve - mit lehet ellene tenni, ha korlátozottak a lehetőségek?

Ez a magány eltér a "hagyományos" magánytól. A hagyományosat elég jól viselem, elszórakoztatom én magam. Nem is szexuális magány - az csak olykor-olykor "zavar" de az ellen legalább lehet tenni.

Nem, a lelki magány ezeknél rosszabb. Olyasmi ez, hogy egyedül érzed maga az egész világon - lelki, érzelmi, gondolati szinten is. Olyan érzés, mint amikor egy hatalmas üres sötét helyen vagy ahol van egy gyertyád és se a falakat nem látod se a kiutat.

Időnként fizikai tüneteket is produkálok: fázom. Mindegy milyen a hőmérséklet a helyiségben, és nem a bőrőm fázik, hanem belül fázom elég rémes érzés nem nagyon tudom hogyan lehet ezt megszűntetni.

A korlátozott lehetőségek alatt azt értem, hogy nehezen ismerkedem másokkal, vannak bizonyos problémáim mint szociális fóbia, paranoia, kevés ismerősöm van, itthonról dolgozom, nem vagyok túl gazdag, kevesen értenek meg.

Hűha, sajnálom a rossz fogalmazást, most is így érzem magam emiatt nem megy túl jól a fogalmazás talán hibákat is vétettem közben.

De mindegy is, annyi érdekel, hogy másoknál is van-e ilyen érzés? És van-e aki ki tudott ebből "gyógyulni"?