Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék? Tudom péntek este van, de kezd megőrjíteni a problémám.
Tudom, hogy nem ez a legjobb hely a válasz megtalálására, de nem tudok jobbat. Magányosnak érzem magam, ugyanakkor nehezen tudok megnyílni mások előtt, és nem is vagyok túl kezdeményező. Kollégiumban élek, mindig emberekkel vagyok körülvéve, így örülök az egyedüllétnek, de mégis mindig bennem van az érzés, hogy senkim sincs. Ha volt valaki hasonló helyzetben, leírná nekem, hogy hogyan tudott kilépni ebből az állapotból?
(nem tudom mennyire voltam értelmezhető, de nem akartam hosszú szövegelést)
"hogy hogyan tudott kilépni ebből az állapotból?"
sehogy
Merni kell és hátrahagyni mindent ami arra emlékeztet, hogy mennyire kellene érdekelnie mások véleménye.. hogy mi? Na ezaz, nem kellene, hogy ennyire érdekeljen ki mit mond. Kit érdekel? Légy önmagad, mutasd meg magad a világnak. Ki vagy te? Ha te tudod az már egy jó pont, ha még nem, akkor errefelé kellene elindulni.
Sablonszöveg, de mégis: Ismerd meg magad. Aztán merd felvállalni mások előtt. Egyediek vagyunk, ez a világban a legjobb, minek kellene másokra hasonlítanunk, minek kellene magunkat másokhoz mérni. Merj!
Hogyan léptem túl ezen? Nem a szobámban ülök és nyalogatom a sebeimet, hanem előre nézek és próbálom élvezni az életemet!
Én 24 vagyok, kolis. Imádom a társaságot, még ha nem is jövök ki túl jól minden szobatársammal. Jól esik, ha valaki elhív valahova egy sörre és szívesen eleget teszek neki, szívesen hívok én is el mást valahova csak mert miért ne... Szívesen barátkozom és töltöm el az időmet olyan emberekkel, akiknek a társaságában jól érzem magamat, tök mindegy milyen nemű és hányan vannak, illetve életreszóló barátságra alkalmasak-e, avagy sem.
Ezen felül Budapest ide vagy oda, én még képes vagyok felpattanni a villamoson a helyemről egy idős néni láttán, avagy odaugrani az aluljáró lépcsőjének alján és átvenni a nehéz szatyrát, felcipelni. Képesnek érzem magamat őszinte, emberi érzéseket táplálni idegenek felé. Képes vagyok 3 jó szót szólni kollégista társaimhoz a liftben, képes vagyok köszönni, illetve megköszönni bármit a portásnak, a karbantartónak, bárkinek... Képes vagyok főzés közben szóba elegyedni a mellettem főzőkkel és jót nevetgélni közösen, amíg kész nem lesz a kajánk. Nagyjából ennyi. Az én lelkem jól érzi magát attól, ha segíthet, ha picit jobbá teheti valaki napját és cserébe hall egy mosolygós "köszönömöt". Jobban érzem magam, ha pozitív emberekkel vagyok körülvéve, ha adhatok és ezért cserébe kapok.
Jelenleg nincs párom, így a magány engem is magával ragadhatna, kicsit hiányzik is egy társ, de nem vagyok ennek a gondolatnak a rabja. Szakadj ki ebből, különben begolyózol!
Nem mellesleg, ha nagyon ráérsz valamikor, javasolnám, hogy olvasd el Brian Tracy: Maximális teljesítmény című könyvét. Az én gondolkozásmódomon sokat formált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!