Tényleg én gondolkodom rosszul? :- (

A 20-as évem elején járó lány vagyok. Még a szüleimmel élek(tanulok), nincs anyagi problémánk(a lentiek miatt fontosnak tartom leírni). Engem nem érdekel a pénz a párkapcsolatban. A környezetemtől mégis néha azt kapom, hogy egy olyan fiút kéne keresnem, aki jobban illik hozzám az anyagiakban is, mert később abból probléma lehet, hogy én jobban élek.

Viszont ez engem nem érdekel. Persze, én is szeretném, ha mindent megadhatnék a gyerekeimnek, ha utazhatnék, de ezeket az anyagiakat én a jövőbelimmel közösen szeretném kialakítani.

A jelenlegi párom egy "szegény művész", akit mindenkinél jobban szeretek, és egyáltalán nem érdekel, hogy mennyit keres... ő mégis állandóan ezen görcsöl, mintha szeretné nekem megadni azt a "szintet", amit megszoktam gyerekkoromban. Pedig ezt hülyeségnek tartom, nem igénylek semmi ilyesmit... (És már mondtam neki is)

És most is nagyon sokan jönnek azzal, hogy ennek nem lesz jó vége, mert bántani fogja, hogy nem áll úgy anyagilag... hogy nekem olyan férfi kéne, aki elvisz ide-oda stb...

Miért ilyenek az emberek? Miért ennyire központi dolog a pénz?

Persze, nem mondom, hogy nem esne jól, ha néha elutaznánk valahova közösen, de igazából nem érdekel. Úgy vagyok vele, ha ő az igazi, ki fogunk alakítani egy közös jövőt. Én szeretnék dolgozni, de elsősorban édesanya szeretnék lenni, és itt is jönnek olyanokkal, hogy de mi van, ha nem keres majd annyit a férjem...

Miért becsülnek alá mindenkit?

(Elnézést a zavaros mondatokért, de nagyon rosszul estek ezek a "vádak")