Szerintetek mi a helyes döntés? Kikészülök! 17/l

Nem is tudom,hogy hol kezdjem...15 évesen összejöttem az unokatestvérem legjobb barátjával,ő hozott minket össze.Nekik van mégegy legjobb barátjuk,vele nagyon jóba lettem én is.Ők nem laknak velem egy városban,viszont az utolsó fiú,akit említettem ,ő ide jár suliba,vagyis az én városomban kollégista.Vele többet találkoztam az utóbbi időben,mint a barátommal.Őszi szünetben együtt mentünk fel a barátomhoz (mármint a fiú barátom ugye ment vissza a koleszból,és én is mentem).3 óra volt busszal ,nagyon mélyen beszélgettünk,kérdeztem,hogy szerinte van-e fiú -lány barátság,erre azt felelte,hogy csak addig amíg,az egyik fél vele nem szeret a másikba.Nem vettem célzásnak.A buszon a karjaiban feküdtem,mandk megérkeztünk.A barátomnak ilyen közösségi munkára kellett mennie egyik nap(érettségihez),Aznap egész nap a fiú barátommal voltam,nagyon jól éreztük magunkat,csikiztük egymást stb,már rajtam feküdt kb.mélyen a szemembe nézett,valami furcsát éreztem a lelkem mélyen,majd mondta,hogy Menjünk inkább a barátom elé.Eletelt pár nap,megtudtam,hogy a barátom megcsalt fél éve (egy buliban lefeküdt egy csajjal).Kiakadtam,a fiú barátom vigasztalt,majd elcsattant egy csók.Pár nap múlva még egy és szerelmet vallott.Össze voltam zavarodva ,nem tudtam,hogy kit szeretek,végül adtam egy esélyt a barátomnak,de nem ment,csak a fiú barátom járt fejemben.Szakítottam a barátommal végleg (ők eközben összevesztek,nem emiatt,az exem nem is tud erről még).Összejöttem a fiú barátommal,nagyon szeretem,viszont kellemetlenül érzem magam,mert én nem ez a fajta lány vagyok,undorítónak érzem magam,amiért az exem volt legjobb barátjával jöttem össze.Próbáltunk csak barátok lenni (direkt emiatt,mert az elején neki is lelkiismeret furdalása volt),de nem ment.Ahogy megláttam ,kiugrott a szívem a helyéről.Szerintetek helyesen cselekszünk?