Nem tartjátok álszent dolognak ezt a belső szépség megszépít, idővel úgyis megszépül a szemedben állítást?

"Azt, hogy a szépség belülről fakad, a csúnya emberek találták ki"

/Jim Carrey/

Nem álszent dolog. Én sokszor tapasztalom, hogy minél jobban megismerek valakit és számomra vonzó belsővel rendelkezik, akkor kívülről is szebbnek látom, mint korábban. Vagy akkor már nem számít hogy néz ki.

Persze nem mindenkinél érzem így, de előfordul.

Ha már valaki külsőre nem vonz egy kicsit se, akkor minek kezdeményezzek vele párkapcsolatot?

Ez a belső szépség megszépít, meg lehet, hogy először nem fog tetszeni...szövegek olyanok számomra, mint ha valaki csak azért lenne xy-nal, mert nincs más (ha ló nincs jó a szamár is).

De ez butaság.

A külsőnek és a belsőnek együtt harmóniában kell lennie, hogy valakivel kapcsolatot tudj létesíteni.

Elég morbid lenne olyan valakivel ágyba bújni, aki külsőre nem az esetem, viszont belülről oké. Úgy még a szexet se lehetne élvezni, hisz mégis csak őt látod magad előtt.

Vagy ha érdek kapcsolatról van szó, akkor a pénzét látod benne.

De lehet, hogy valakinek jó ez, hogy nem feltétlen fontos a külső, és inkább megalkuszik egy elfogadható külsővel, de jó belsővel, csakhogy ne legyen egyedül.

Lehetséges ilyen, de szerinten minimális tetszés kell hozzá.

Olyan nincs hogy egy számodra teljesen undorító ember megtetszik, csak mert kedves.