A nők miért mondják azt hogy nem számít nekik a pénz? Miközben azt látom körülöttem hogy mindig olyat választanak akinek van mit a tejbe aprítani?

Meg néha az emberek ok nélkül is hajlamosak így megítélni egy nőt, ha csinosabb, nem csúnya és egy kevésbé előnyös külsejű férfit választ. Volt egy barátom, aki jóval idősebb volt nálam, kissé túlsúlyos, nem is egy férfiszépség, akik nem ismertek minket jól, szinte kivétel nélkül elkönyvelték, hogy biztos a pénzéért vagyok vele, ahogy visszahallottam.

Csak azt nem tudták ezek a jóemberek, hogy kettőnk közül csak én dolgoztam és kerestem egész jól, ő meg munkanélküliként kapott egy kis segélyt és kész. Nem tudom, ha ezt tudják, hogy húzták volna rám a pénzéhes nő sztereotípiáját.

Azzal egyetértek, hogy nem könnyű olyan párt találni a mai világban aki tényleg önmagunkért szeret és mi is viszonozni tudjuk, de azért nem kell az általánosítás csapdájába esni a rossz tapasztalatok ellenére sem.

nem csak arról van itt szó, hogy van pénze az illetőnek vagy nincs.

nekem volt egy exem, valamiféle mindenes volt, kőműves, ács, ilyenek, mindig nagyon büszkén mesélte, miket csinál éppen (ilyen kemence, olyan terasz, emilyen fürdőszoba...). ezzel nincs is gond, élvezze, amit csinál. de folyton, állandóan, nap nap után mindig csak azzal jött, hogy jajj, de neki mennyire nincs pénze, jajj, de csóró, ne akarjak most sehova se menni- komolyan, egy üveg vizet sajnált tőlem, még ha én fizettem, akkor is. de közben meg, ha elmentünk pizzázni mondjuk (ami az ő ötlete volt) akkor sose hagyta, hogy felesbe fizessük. nagyon a nagyvonalúság látszatát akarta kelteni, de közben meg másról se szólt a kapcsolatunk, csak hogy folyton azt hajtogatta, mennyire nincs pénze. szerinted ez vonzó hozzáállás? és szerintem észre se vette. nem bánom, hogy véget ért a dolog, bár nem emiatt történt (megcsalt).

aztán volt egy másik barátom is, már ő is ex, egyetemista volt, hozzám hasonlóan. neki aztán nagyon a mániája volt a pénzügyek. ő mindent szigorúan kiszámolt, az utolsó forintig, hogy mi mennyi, amikor felesben fizetjük, és szigorúan visszakövetelte rajtam, ha véletlenül abban a szituációban ő fizetett egyedül. még akkor is, amikor "meghívott". tipikus sóher volt, egy virágot nem vett nekem, mert az is pénzbe kerül. a vizsgaidőszakban heti 4 nap éjszakai munkákat vállalt, hogy vegyen egy autót. csak nem tudom, azt miből gondolta fenntartani, ha egyszer sikerül mégis vennie egyet. folyton rángatott a lottózóba, és bár kergette a gazdagság ábrándját, hosszú távon semmit sem tett azért, hogy legyen valamije. lusta volt, késett mindenhonnan, és egyszerűen, nem lehetett rábízni igazán semmit. amíg nem szerzett autót (és kétlem, hogy szerzett volna a szakításunk óta) nem akart sehova se menni, merthogy utálja a tömegközlekedést. meglepő, őt sem a pénzügyek miatt hagytam el. magam is egyetemista lévén, nem sok követelésem lehet ebben a kérdésben.

a mostani barátom informatikus, jól keres. ez csak abból a szempontból jó, hogy rá már lehet alapozni a jövőt illetően. lehet vele programokat szervezni. el lehet vele menni bárhová, szívesen jön. meghív moziba, néha kapok kis figyelmességeket tőle (egy szál virág, csoki, ilyesmi). néha vannak pénzügyi aggályai, de azokat megosztja velem, és normális hangon, értelmes keretek között kerülnek szóba a pénzügyek, nem állandóan, nem nyafog folyton, hogy most erre nincs vagy arra nincs. és amikor megismertem és összejöttem vele, fogalmam nem volt róla, hogy mennyit keres, van-e autója, semmi anyagi dologról nem tudtam. egyszerűen csak udvarias volt, kedves, magabiztos, meghívott fagyizni vagy limonádéra, néha vacsira, és így szépen lassanként megismertem és beleszerettem. nem játszotta a nagymenőt, miközben nem volt mire és nem kerget egyelőre még elérhetetlen vágyakat, mint a két korábbi exem.

ez a kérdés sokkal összetettebb, mint hogy pénzes vagy sem. a pénz önmagában semmit sem jelent. a pénzzel együtt járó (jellembeli) előnyök viszont már számítanak- bár mint láthattad egyes válaszolóknál, az nem mindig van jelen. nem beszélve arról, amit az egyik válaszoló írt, hogy ez ösztönös dolog, aki komolyan tervez (és én komolyan tervezek) annak fontos, hogy legyen mire alapozni, hogy belátható időn belül legyen esküvő, gyerekvállalás, ilyesmi. nem kell ehhez milliomosnak lenni, és ha körülnézel, te is látod, hogy nem csak a világ leggazdagabb 10%-nak van párja, gyereke, nem csak az járkál kézenfogva szép nőkkel, akiknek mercije meg ferrarija van, metrón is ugyanúgy találkozol párokkal. tehát az elméleted az itt dől meg.

vannak olyan lányok, valóban, akiknek ez elsődleges szempont, mert ők a könnyű életre vágynak, anélkül, hogy bármit is tettek volna azért. de vannak olyanok, akik számára nem ez a legfontosabb, mert közös jövőt csak közösen lehet építeni, és azt hiszem, belőlünk vannak többen.

bocs a hosszért.

Ezek elég off dolgok, ugyanis a barátaim 90%-a átlagos anyagi helyzetű, átlagos kinézetű, mégis nagyon kedves, szép barátnőjeik vannak. Akkor ezt most hogy is van?

18/F