Miért vagyok szexualitáson kívül képtelen bárkit is közel engedni magamhoz? Baj van velem?

18 éves lány vagyok. Önbizalmam rengeteg van, szeretem önmagam, és társasági ember vagyok. Sok ember van, akivel jóban vagyok, de ennél a szintnél eddigi életem során képtelen voltam közelebb kerülni valakihez. Rengetegen szerettek volna tőlem többet, amely csak növelte az önbizalmam, de egyszerűen egy belső erő megakadályozta, hogy kihasználjam a szerelembe esés lehetőségét. Apropó, szerelem: nem hiszek az "igaziban", nem szeretem a romantikát, és azokat az embereket sem szeretem, akik szeretik. Szeretem a racionális gondolkodást, az értelmet, a tudást, a logikát, a kézzel fogható dolgokat. Egy ideális párt mindig is olyannak képzeltem el, mint egy barát, testiséggel fűszerezve. Volt is ilyen "jelentkező", de egyszerűen senkit sem éreztem megfelelőnek, vagy elég jónak hozzám. És nem azért, mert felsőbbrendűnek gondolom magam, csak egyszerűen hátráltam, amikor több kellett valakinek belőlem/tőlem. Sajnos ezzel párhuzamban túlfűtött vagyok szexuálisan (szerintem kódolva van belém), így a szüzességemtől megváltam 16 évesen, ám attól a sráctól sem akartam soha semmit sem, ő viszont igen. Pedig okos volt, jól is nézett ki, de egyszerűen jött ez az "engem hagyjatok békén" effektus, és viszlát. Sokak szemében tökéletesen betöltöm az érzéketlen lány szerepét. Mások szerint rideg vagyok, tárgyakhoz, fogalmakhoz, zenékhez, képekhez vonzódom, emberekhez csak szexuálisan. Szeretem, hogy szabad vagyok, azzal "kavarok" akivel akarok, viszont néha napján - mint most is - beugrik, hogy esetleg valami gond van velem. Rejtély, hogy miért nem tudok esélyt adni, miért nem tudok érzelmileg kötődni egy emberhez. Lehetnék én is egy olyan ember, aki jól érzi magát egy párkapcsolatban, de egyszerűen nem megy. Mit gondoltok erről?