Fiatal férfiként hogy lehet úgy élvezni az életet, ha az embert semmibe veszik a nők?

10-es.

Ezzel egy a probléma.A nőknek mindig lesz szinte párjuk ilyen szempontból,de egy férfinak sajnos nem.Nagy férfitöbblet van,főleg az aktívan párt kereső és résztvevők arányában.Mi van ha soha nem jön el az a bizonyos valaki?Akkor az ember örökre egyedül marad csak azért,mert férfinak és nem "helyesnek" született? Mert nálam ez áll fenn sajnos,és ezért is vannak problémáim,mert egyszerűen utálom elhinni,hogy amilyennek születtem,és nem tehetek róla,ez határozza meg az egész életem és boldogságom....

23/F

12: Pont hogy nőkből van több, úgy összességében is.

A kevésbé előnyös külsejű nőknek sem egyszerűbb, mint a hasonló férfiaknak, sőt. A nőktől elvárás, hogy szépek, bájosak legyenek. A férfiaknál jobban számít a személyiség.

Nagyon sok egyedül élő nőt ismerek. Semmi gond nincs velük, de mégsem találnak társat, még azt se mondanám, hogy válogatnak, egyszerűen csak nincsenek oda értük a férfiak, nem hozzájuk mennek oda egy társaságban ismerkedni.

"A nőktől elvárás, hogy szépek, bájosak legyenek. A férfiaknál jobban számít a személyiség. "

Ezzel nagyon nem értek egyet! Egy hülye, de ugyanakkor külsőre jól kinéző pasinak van barátnője, egy normális viselkedésű, de külsőre csúnya pasinak NINCS barátnője!

Megint a 8-as, 10-es vagyok.

Van barátnő, vagy nincs. Nem ez a kérdés. Az, hogy a jó kinézetűeknek van, az egy dolog. Eleinte én is belebuktam ebbe a kérdésbe női oldalról. Tudod…középiskola, a csinos lányoknak volt barátjuk, lassanként aktív nemi életük is, de a kevésbé dekoratívaknak nem. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok létező kapcsolat csak a "kirakat" (és ebbe a nem csinosak is beletartoznak). Nagyon sokan csak mutatni akarják, hogy valakivel vannak, hogy ők is vannak annyira jók, hogy kellenek valakinek.

Mindegy is, mit papolok, úgysem fogja elhinni nekem ezt egy olyan férfi, aki csak sajnáltatja magát. Aki élelmes, az tudja, hogy nem a nők a rosszak, vagy ő az esélytelen, hanem csak a véletlenen múlik, hogy őt még nem hozta össze a sors a neki való személlyel. Én tudom, milyen ez. Az ország egyik végéből a másikba költöztem, hogy együtt lehessek a férjemmel, mert helyben egy ember se volt, aki passzolt volna hozzám. Pedig elég nagy városból költöztem el.