Főleg fiúk (de lányok válaszát is várom), ti mit gondoltok erről?

Előre szólok, hosszú lesz, és kicsit komolyabb, elmélkedős dolog! :)

Örök téma, hogy számít-e a külső vagy sem. Nos, én úgy gondolom, valamennyire mindenképp - viszont jártam már úgy, hogy kinézetre nem fogott meg egy fiú, de ahogy megismertem, nagyon megszerettem és vonzódni kezdtem hozzá.

Nos, olyan okból született a kérdés, hogy megtudjam, kinek mi számít igazán: az arc, a test vagy az összkép? Azért kezdett el most érdekelni nagyon, mert az utóbbi időben 20 kilót adtam le, és szeretnék még ugyanennyit. Egyik barátnőm a minap azt mondta: "Nagyon ügyes vagy, csak így tovább, és ezt most ösztönzésnek vedd, ne bántásnak... Sok ismerősöm, aki már találkozott veled, azt mondta, hogy nagyon szép lány vagy... Csak kár, hogy kövér. De nagyon sokat fogytál és tudom, hogy fogsz is."

Egyrészt nyilván tisztában vagyok azzal, milyen a testem. És mivel azt érzem, ez nem én vagyok, teszek azért, hogy rendben legyek. Az arcommal pedig meg vagyok elégedve, nem tökéletes, de bájosnak tartom. Mégis az esik rosszul, hogy így csak "egy kövér" vagyok mások szemében, hiába tartják szépnek az arcom, ápolt vagyok és nem az a szétfolyós típus. Jelenleg 42-44es a méretem, körte alkat, széles csípő, nagy fenék. Nem voltam világéletemben kövér, anyukám halála után szedtem fel anno kb. fél-egy év alatt ennyit. Utána évekig semerre nem mozdult a mérleg nyelve, mert valahogy fejben nem ment, védekezésre használtam a zsírréteget. Mégis kaptam a megjegyzéseket. Mit gondolhattak, hogy éjjel-nappal zabálok? Ha így lett volna, akkor folyton híztam volna tovább, de én csak fogytam egy pont után, még ha lassan is. A mozgást sem utasítom el, bár tény, hogy még vékony koromban is az a nyugodt, lustálkodós típus voltam, de ez nem jelenti azt, hogy nem csinálok semmit.

Szóval feltört belőlem az, hogy én mindig az összképet figyelem. Nyilván mindenkinek van olyan dolog, ami taszítja, és megértem, hogy sokaknak a háj az. (Én pl. nem bírom a sok szőrt.) De ha nem hordóformája van tőle az embernek?! És keményebb a fenekem, mint az modellalkatú barátnőmnek. De az, hogy kb. leírva érzem magam, mert nem vagyok 50 kiló... Az rossz. Én a fiúkat nem osztályzom, hogy jaj ez kövér, akkor nem kell, ő meg túl vékony... És nem azért, mert rajtam van felesleg és így nem válogatok - világéletemben úgy gondoltam, hogy az összkép a legfontosabb meg az arc. Ugyanakkor azt is furcsállom kicsit, amikor valaki csak a plus size lányokra megy, ezt valamiféle fétisnek tartom.

Lányként a lányokat is megnézem azért, szerintem mint mindenki, és ott se az alapján ítélkezek, hogy ki mennyi kiló, hanem ha helyes arca van, jó a stílusa és igényes, akkor szép a szememben.

Szóval... Ennyire számít ez? Nyilván én teszek magamért, mert nem akarok elpusztulni szívrohamban harmincévesen, sem két emelet megmászása után kifulladni, de ezt leszámítva tényleg akkora BŰN a mai világban túlsúlyosnak lenni? Kérdem én, ki nem szeret enni? Kinek nem ingadozik a súlya néha? Az a szomorú, hogy rögtön a disznózás megy; más helyzetben meg a büdös bagós, nagyorrú, anorex liba, stb... Miért nem vagyunk elfogadóbbak? Mindenkiben van szép! És ezt most nem azért írtam, mert annyi bántás ért volna, sőt. Csak nagyon elgondolkodtatott. Nem szeretnék majd a jövőben vékonyabban olyan fiúval összejönni, aki a kövér énemből gúnyt űzött volna.

Bocsánat, ha valakit untattam volna, de úgy gondolom, ez egy érdekes és említésre méltó téma. Érdekel a véleményetek.

21/L