Hogy felejtsem el ezt az ostobaságot?

14 éves lány vagyok,és tudom,hogy baromság,de "beleszerettem" az egyik tanárnőmbe.Persze,igazából ez nem szerelem,csak túlzott tisztelet és rajongás meg vonzódás.Meg hogy a hormonok ilyen korban...tudom.

Már egy fél éve próbálom abbahagyni és elfelejteni,mert nekem is rossz,hogy ilyesmikkel törődök,és feleslegesen feszélyezem magam,és neki is rossz gondolom,mert nem tudja miétt vagyok ilyen.Úgyhogy tényleg baromság,de ahogy meglátom,és a szemébe nézek lefagyok és elszorul a torkom.Amúgy fiataos,vidám,kedves mindenkivel,de én kb.pont az ellenkezője vagyok ennek,úgyhogy ezért sem értem miért jön be.Am. éneket tanít,járok hozzá kórusra,szolfézsra( ált.végigfeszengem az egészet) meg néha megkér szolfézson,hogy zongorázzak el ezt-azt,mert elvileg jól zongorázok.(a teremben van zongora)Tehetségesnek tart meg minden.

Már mindent megpróbáltam,teljesen elzárkózta előle,próbáltam megutálni(a hibáinál fogva),próbáltam másra koncentrálni,hogy ne érdekeljen,de egyszerűen nem megy.Még mindig hatással van rám.Sőt,talán mégjobban vonzódom hozzá.

Egyszerűen nem értem,miért van ez,nem is érdekel,de tudnátok valamit ajánlani,mit csináljak,hogy elfelejtsem?

Főleg aki hasonló helyzetben volt már.Trollkodók ne.Köszi