Felszínes vagyok, ha nem tudom elképzelni, hogy szerelmes legyek olyan lányba, akinek nem fog meg a külseje?

Nem, ha nem vagy vak, és ezt nőként mondom. Persze egy idő után úgyis mind ráncos öregek leszünk (ha megéljük), és persze más is fontos, de amíg fiatal az ember, ez is számít (még azoknál is, akik mást mondanak, csak ők még nem figyelték meg magukat eléggé, én már megfigyeltem a nem tudatos reakcióimat).

Tovább megyek, állásinterjúkon is számít, mennyire vagy szimpatikus akár külsőre is az interjúztatónak, még mielőtt megszólalsz. Volt alkalmam megfigyelni (nem szívesen, kellett, de ha már úgy alakult, hát ebből is tanultam valamit).

Miért lennél az?

Szerelem= külső + belső szimpátia.

Én már szerettem bele olyanba, akinek egyáltalán nem fogott meg az elején a külseje, egyáltalán nem tetszett. Előtte én sem tudtam elképzelni az ilyen szituációt.

Viszont nálam ez úgy volt, hogy idővel, és nem is kellett túl sok idő hozzá, a lelki szerelem mellé jött a testi vonzalom is. Ezért mondom, hogy mindkettő kell, de nem törvényszerű, hogy melyik alakul ki előbb.

"nem fog meg a külseje"

Nem azt írod, hogy az illető szuper modell legyen, csak hogy fogjon meg a külsejében valami, valami szépség. A szépség meg relatív. Kinek mi.

Szóval, nem, nem vagy felszínes.