Ti maximum milyen/mekkora áldozatokat hoznátok a párotokért, kapcsolatotokért?

Hát ez vicces :) Én is rákospalotai vagyok, a barátnőm meg újpesti. Először megijedtem, hogy ő írta a kérdést :D De szerencsére neki nincs ilyen gondja velem, mert szinte mindig kész vagyok felkerekedni és megtenni hozzá azt a 20 perces utat - csak akkor nem, ha éppen tényleg nagyon el vagoyk havazva, vagy máshol van kötelességem.

Általánosságban, bármit megtennék érte, ami módomban áll, nem értelmetlen (pl. női szeszély következménye) és engem nem tesz tönkre pl. anyagilag vagy egészségileg. De nehéz ezt így megfogalmazni, konkrét esetekben jobban el lehet dönteni.

Pl. ha az éjszaka közepén hirtelen felhívna hogy bajban van valahol és segítségre van szüksége, pl. lerobbant a busz amivel utazik, akkor mindent megtennék hogy érte tudjak menni. De mondjuk az utazását Amerikába, ahol egy kis esélye lenne bejutni egy művészeti iskolába, már nem perkálnám ki neki szó nélkül, mert nagy eséllyel kidobott pénz lenne és vannak más lehetőségek is (ezeket most csak hasra ütve írom).

De Kérdező ha neked van ötleted ilyesfajta szituációkra, írd és szívesen válaszolok, hogy mit tennék.

Nem voltunk együtt, de nagyon mély kapcsolatunk volt. Én szerelmes voltam belé, ő tudott erről, de nem viszonozta. Sokat veszekedtünk ilyen-olyan okokból. Kiköltöztem Londonba, mert nem tudtam itthon mit kezdeni, és úgy éreztem, érzelmi szempontból is jót tenne a környezetváltozás. Egyik nap közölte, hogy úgy érzi, elfojtotta az érzéseit velem kapcsolatban, és már bánja, hogy nem volt semmi. Én pedig hazajöttem érte. Akartam adni egy esélyt kettőnknek.

Persze mire ez sikerült (nem avattam be, csak később, akkor is azt mondtam neki, hogy anyagi okok miatt jövök vissza) már összevesztünk valamin, aztán hamarosan pedig lett neki barátja. Visszamenni nem tudtam, talán életem legszarabb éve volt. Nem haragszom rá, azóta sem történt semmi olyan, de egyáltalán nem bánom, hogy megtettem ezt. Ha nem teszem meg, talán még mindig azon agyalnék, hogy elszalasztottam. :')