Nem akarok veled kapcsolatot, mert nem akarom tönkretretenni az életedet. Képes így gondolkozni valaki, vagy ez mindig csak ürügy a lerázásra?

Adott egy harmincas éveiben járó férfi, akinek az élete teljesen tönkrement az elmúlt években. A felesége lelépett tőle a kisfiukkal egy másik férfi miatt, és kisemmizték anyagilag, elvitték a házat, bizonyos okokból a fizetése felét fizeti egy igazságtalan adósság miatt, plusz még gyerektartást is fizetnie kell, miközben évek óta nem láthatta a fiát, mert a nő teljesen eltűnt. Szóval hiába melózik teljes munkaidőben, meg vállal plusz munkát hétvégén, akkoris a fizetése nagyrésze az adósságra megy el, laknia sincs hol, mert albérletre, még egy szobára sem tellik neki, jelenleg egy rokonnál lakik szívességből. Úgy érzi nem tud kimászni ebből a helyzetből, már belefáradt az egészbe, úgymond beletörődött hogy ez a sorsa. Aztán megismer egy lányt, nem indul kapcsolatnak a dolog, csak szexnek meg kötetlen találkozásoknak, de a lány szerelmes lesz... Eltellik fél év úgy, hogy próbálja elnyerni a férfi szívét, es próbálja komoly kapcsolattá változtatni a viszonyukat. De a férfi mindig azt mondja hogy ő is érez a lány iránt már, de nem akar belebonyolódni, lelkileg távol akar tőle maradni, mert nem adhat neki semmit... Mert a lány még fiatal, előtte áll az élet, a lehetőség egy jó életre, szép családra, amit ő nem tud megadni, hiszen neki még arra sincs pénze hogy összeköltözzenek. Mindig azt mondja hogy ő már nem alkalmas mégegy kapcsolatra. A lány viszont nem tud róla lemondani, mert szereti, és igazán eldönteni sem tudja hogy mi az igazság. Mert a férfi nem csak szexelni akar, hanem eljárnak találkozgatni, sok olyan tette van amiből úgy tűnik fontos neki, és hogy kötődik hozzá. Létezik olyan hogy valaki szeret valakit, de ilyen észérvek alapján-hogy nem akar neki rosszat-inkább távol marad tőle? Vagy ez egyszerű lerázás, és a probléma a lány személyével van mert nem tudta ahhoz eléggé elvarázsolni, hogy kapcsolatot akarjon vele?