Csak sajnálatból jönnének össze velem de nekem arra nincs szükségem. Szerintetek lesz normális kapcsolatom, családom így is? Vagy egyelőre mondjak le róla?

24 éves fiú vagyok és 2 éve nem volt komoly kapcsolatom, pedig már vágyom rá. Az a helyzet, hogy 3 éve volt egy balesetem ahol elvesztettem a jobb lábamat térdtől lefelé de van műlábam ami csak akkor vehető észre ha nem hosszúnadrág van rajtam, feltehetően ez lehet az oka. Én megbarátkoztam vele, nem szégyellem de nem is ez az első mondatom mindenkihez. Amikor elkezdek lányokkal beszélgetni, ismerkedni akkor úgy látszik, hogy minden jó de ha ezt elmondom akkor van aki távolságtartó lesz, leráz, nem beszélünk többet vagy esetleg megmondja őszintén, hogy miért zavarja ez őt. Nyáron együtt voltam egy lánnyal de néhány hét után közölte velem, hogy nem bírja tovább ezt a kapcsolatot mert ő csak megsajnált. Nagyon rosszul esett mert beleszerettem és annyira jól megjátszotta magát, hogy elhittem mindent amit mondott. Azóta nem közeledek senkihez de már hiányzik egy lány az életemből csak nem tudom hogyan fogjak hozzá mert nem akarok megint csalódni. Én az a típusú fiú vagyok aki szereti ha van kit szeretni és őt is szeretik meg úgy terveztem, hogy fiatalon megházasodok és családot alapítok. Nem tartom magam rossz embernek és nem is magasak az elvárásaim. Megértem ezeket a lányokat de mégsem sikerül teljesen, hiszen mindig panaszkodnak, hogy manapság nincsenek normális fiúk. Aztán jó véleménnyel vannak rólam, és amikor elmondom akkor borul az egész. Élőben mindig az első beszélgetésnél, találkozásnál elmondom, ha pedig neten beszélgetek akkor kivárom a megfelelő alkalmat. Gondoltam már arra, hogy talán egyből el kellene mondanom de akkor lehet, hogy meg se akarnak ismerni.

Van sok barátom, mielőtt azt tanácsolnátok, hogy szerezzek. Másra van most szükségem.