Az gáz h 19 évesen lemondtam mindenről és feladtam az egész életem és nem érdekel semmi, nem foglalkozok semmivel már?

Én is ezt tettem 19-20 évesen, szinte feladtam mindent, pedig lettek volna lehetőségeim.

Elmentem egy közli gyárba dolgozni csak hogy azért mégis éljek valahogy pedig nem akartam, és ott elég jól alakult a sorsom, nagyon megtetszett a munka, és a társaság is nagyon jó, szinte otthon éreztem magam.

Aztán ugye elfoglalt a munka mert összeszerelőnek mentem, és olyan jó érzékem volt hozzá, hogy a csoportvezető kérdezte hogy nem-e akarok karbantartó lenni mivel több fizetéssel jár, és mondogatták már hogy a fiatalabb generációt akarnák maguknak megszerezni mert nagyon hosszú távra kellenének mert magát a munkafolyamatot meg az ottani munkamenetet egy idősebb 35-50 éves korosztály már nehezen tudná átvenni a sok bonyodalom miatt, meg ugye betanítás sem egyszerű mivel ott egy adott gép beazonosítása hogy ha kiadják hogy merre kell mennie az embernek és mit kell csinálnia így elsőre nem értené meg, meg a cég jobban szereti ha olyan emberek kerülnek ilyen munkakörbe akik már korábban dolgoztak ott.

Nekem akkor ez nagy lehetőség volt, a cég felajánlotta hogy beiskoláz mert csak egy szem érettségim volt és ugye elég magas bért ígértek meg mivel akkoriban jobbára semmi sem érdekelt de szerettem a munkahelyem így gondoltam egy próbát megér.

Letettem a tanfolyamot fél év alatt, levizsgáztam és amikor nyugdíjba ment az elődöm már másnap közölték velem hogy enyém az állás és következő hónapba új szerződés és új munkakör, addigra meg keresnek mást a régi helyemre. És ez így is volt bár igaz 2 hetente kerültem másik műszakba mert csak 2 műszakba alkalmaztak így ez is másabb volt, de szeretem nagyon. Elején még nehéz, meg unalmas volt, mert ugye a betanítás meg minden miatt jobbára csak kisebb munkákat kaptam és figyelnem kellett. De 2-3 hónap alatt olyan szinten belejöttem hogy már 3 éve vagyok ebbe a munkakörbe és már szinte otthon érzem magam és folyamatosan jönnek hozzánk új emberek a gyártósortól kezdve elég sok minden változik, illetve még 2 új közvetlen kollégát is kaptam magam mellé, és mivel már elég jó vagyok benne, így már esélyem van arra hogy a mi műszakunk a karbantartói körbe már műszakvezető leszek ami azzal jár hogy én veszem fel a munkát, én intézem az alkatrész rendeléseket, meg persze egy rakás papírmunka meg ugye én irányítom a 6 fős csapatot is. Persze még betanulás alatt vagyok jelenleg és csak helyettesnek vagyok alkalmazva de az még több plusz pénzzel jár ami azért motivál rendesen, és bent a cégnél olyan szinten összebarátkoztam az emberekkel, meg nagyon sok mindenkivel hogy már lettek barátaim, és a barátnőmet is szintén ott ismertem meg, aki irodai munkát végez a raktárban. Gyakorlatilag én is feladtam az életem mert elegem lett a kilátástalanságból és a kudarcokból, de jött egy esély, én meg kihasználtam hogy mit veszítenék vele. És mostanra új jövőképem állt fel, vannak terveim, céljaim, olyanok amiről eddig álmodni sem mertem. Már folyamatban van a saját autó vásárlása is, illetve még a szüleimnél élek, és a barátnőmmel is csak fél éve vagyunk együtt, de már itt is tervbe van véve a dolog hogy az örökölt telkén lévő kisebb házat kibővítjük közös pénzből, és rendberakjuk és idővel odaköltözünk majd.

Én mostanág tettem meg, éle amíg vn hol aztán kampeca. Ha épp lesz egy kis pénzem akkor drog + kampeca (elvileg az első droghazsnálat annyira jó hogy nm lehet leírni, azt mondják, és ha már a szex alulmúlta a várakozásokat, akkor a drog talán tényleg képes a legmagaabb szintű eufóriát okozni.

Az előző válasz (a hoszú sztori) tetszik mondjuk - bár neki volt tehetsége a szereléshez. Ez az ami belőlem hiánzik, vannak ugyan tehetégeim de mindhez hiányzi valami ami miatt mégse.