Miért vagyok más, mint a többi ember/nő?

Húszas éveim elején járó lány vagyok. Az életem két szintből áll: a csillagos ég és a pokol. Mindig visszahúzódóbb típus voltam, nem voltam átlagon felüli ésszel sem megáldva. Csak magas érzelmi intelligenciával. Mégis nagy karrier előtt állok, olyan lehetőségek hullanak az ölembe, amiről más álmodni sem mert. Amit az életben elterveztem, pár éve minden bejött, népszerűség, egyetem, pénz, karrier, sok barát. Gyerekként viszont sokszor nem volt mit ennem. Azonban a sors benyújtja a számlát, nincs párom, soha nem is volt. Nem a tapasztalatlanság a szörnyű, az legyen a legkisebb gond. Félek, hogy egyedül halok meg. Nincs családom. Nem is volt. Félek, nem is lesz. A karrier semmit sem ér család nélkül. Nem közeledik egy férfi sem, soha nem hívtak randira. Segítsetek megfejteni engem, mi lehet a gond? Milyen torz személyiség lakozhat egy olyan emberben, aki minden célját eléri, keresik a társaságát és mégis egyedül van? Mit rontok el? (külsőm átlagos, de nagyon adok a megjelenésemre)

„Még ha be is teljesíted a vágyad, üres érzést hagy maga után. Csak az, aki a csúcson van, értheti meg ezt a magányt! Megfagyasztja a szívet.”

Noragami c. film