Számotokra Is vonzóbbak a régebbi idők lányai, akiknek még nem volt ilyen fene nagy önérzetük?

Nekem marhára nincs semmi bajom se a határozottsággal, se az erősséggel. De az egy teljesen más tészta.

Nekem azzal a mérhetetlen önteltséggel, nagyképűséggel és flegmával van bajom, amivel ma már 10-ből 9 nő, aki csak minimálisan megüti az átlagot a külsejével, az emberek közt, az utcán létezik. Ami elkeserítő, hogy az arrogáns királylányoskodás már a 14-15 éves korosztálytól kezdve teljesen általános.

Rengeteget szoktam ezt figyelni, mert tanulmányt lehetne írni a mai átlag városi nők testbeszédéről. Menés, táskatartás, arcrángatás, mind a "hagyjatok békén, sztárnő vagyok" attitűdöt üvölti róluk. Ezt pedig a szülők nevelik beléjük kislánykorukban, hogy hercegnőt csinál mindenki a lányából, aztán erre kamaszkorban rárakódik, ami mindezt erősíti az amerikai filmekben, sorozatokban, a videoklipekben, a debil női magazinokban és weblapokon.

Vajon elgondolkodtál már azon, hogy miért van e fene nagy önérzet???

Számomra is vonzóbbak a régi idők férfiai, akik még tisztelték a nőket és nem kihasználták, megalázták, akik kedvesek és hűségesek voltak. Ma már ez nincs, csak néhány példány maradt fenn, azokkal is ritkán találkozik az ember lánya és vagy már foglaltak, vagy olyan félénkek, hogy képtelenség velük összejönni.

És amilyen a többi pasi, a nagy átlag, az pedig valahogy ezt hozza ki a nőkből, ez van.

Én is évekig kínlódtam egy pasival, hiába voltam vele kedves, őszinte, hűséges, több mint egy éven át olyan gyanakvó és bizalmatlan volt, hogy már az elején rémálom volt vele. Aztán amikor már megbízott bennem, akkor meg inkább csak arra voltam jó neki, hogy van mellette valaki és nem unatkozik, az ölelést is alig igényelte, csak akkor, ha nehézségek voltak a munkahelyén és valakinek ki kellett sírnia magát. Ha nekem voltak nehézségeim, akkor nagy ívben tojt rám, oldjam meg egyedül, ő meg sem hallgat, mert úgysem tud segíteni. Beleuntam, kiölt belőlem mindent, amit iránta éreztem.

A következő pasi meg? Cukinak tűnt, bújt, meg minden. Aztán kiderült, hogy miután elvált a feleségétől, csak régen nem volt senkivel, én meg jó játék voltam neki pár hónapig. Előbb is mondhatta volna.

Folytassam?

Ilyenek után miért is legyek bájos????

Álkedves ugyan nem vagyok, mert nem szoktam megjátszani magam.

De amit írsz, hogy határozott és erős, és önérzetes... Nos valójában annyira nem vagyok határozott és erős, de igyekszem! Inkább úgy fogalmaznék, hogy már-már a lehetetlenségig is óvatos vagyok!

Küzdjön csak és bizonyítson csak a férfi, és majd ha bízhatok benne, akkor még bájos is leszek majd. Addig csak takarékosan a kedvességgel és bájossággal...

Kedves #6:

Valahol megértelek, de ezt akármelyik férfi is leírhatta volna, fordított szemszögből. A hűség meg a kitartás a másik mellett, ami ma kiveszett. Az emberek úgy kezelik egymást, mint egy terméket: Meguntad? Nem baj, dobd el, van másik!

Az a problémád. hogy a mai nők nem nyelik le a férfiak f-szságait, és kiállnak magukért, és nem tudsz hunyászkodnak meg, nem parancsolgathatsz nekik. Kiállnak magukért, tisztában vannak az értékeikkel és nem érik be kevesebbel, mint amit megkaphatnának.

És pont ezért te senkinek sem kellesz, mert nem tudok őket irányítani, és mert egy farok vagy, egyik sem akar leszopni.

Igazán szomorú.

Lol.

Nincsen szexibb, mint egy határozott, erős nő, aki ugyanakkor kedves is. Mert van ilyen, csak te sose látod, mert barom vagy.