Létezik olyan, hogy rengeteget gondoljunk olyanra, akit gyakorlatilag nem is ismerünk?

Mert ez az állapot már 3. éve tart nálam, és megőrülök tőle! Annyira rossz érzés, de egyben boldoggá is tesz, ha arra gondolok, mi mindent csinálhatnánk együtt. Képes vagyok órákig mosolyogni, mikor véletlenül elmegyünk egymás mellett, aztán pedig letörve veszem tudomásul, hogy ennél közelebb soha nem kerülhetünk egymáshoz. Kétlem, hogy ez szerelem lenne, hiszen soha nem váltottunk egy szót sem egymással, még a köszönés is nehezen megy, viszont fellángolás sem, mivel túlságosan régóta tart már, szóval nem értem. Régebben, mikor ez az egész kezdett kialakulni, feltűnt, hogy ő is hasonlóan viselkedik, mint én, most már azonban semmi, pedig szinte éjjel-nappal rá gondolok. Kérlek, segítsetek elmagyarázni, mi ez az egész, és mit tehetnék ellene, mert tanácstalan vagyok, köszönöm!