Hiányzik a szerelmem. Mit tennél a helyemben, ha hazaérvén egy nehéz nap után nem lenne aki átölel, akivel összebújtok és megvígasztaljátok egymást?

egy plüssmacihoz.

ez hülyeség, ha annyira szeretitek egymást, a kapcsolat a távot is kibírja.

Mi most távkapcsolatban vagyunk, de sosem merült fel, hogy úgy fejezzük be a kapcsolatunkat, hogy ki se próbáljuk, milyen így. Persze nagyon nehéz, nincs kihez hozzábújni, nincs kit megölelni, semmi fizikai. De meg lehet oldani. Mi minden este skypeolunk, nem csak beszélgetünk, hanem együtt hallgatunk zenét, együtt nézünk filmet, illetve játszunk online. Nem azt mondom, hogy így nem hiányzik. Rohadtul hiányzik, sokszor sírva alszom el. De nem vinne rá a szívem, hogy amiatt szakítsunk, mert nehéz.

Szerintem nyugodtan skypeoljatok, de ne arról szóljon midnen, hogy mennyire hiányoztok egymásnak, mert az nem jó. Inkább mondjátok el egymásnak mi történt veletek, mit láttatok, beszélgessetek, mintha itthon lenne. Próbálj erős maradni, ne engedd el magad!

17/L (én külföldön 1 évig, barátom otthon)

Hidd el, van ennél sokkal rosszabb "távolság" is (itt nem a távolság a lényeg, lehet valaki 20, vagy 100 000 kilóméterre, ha nem láthatod).

17 évesen még nagyon sok van előtted, és valószínűleg nem emellett a srác mellett fogsz megöregedni. Ettől függetlenül természetesen rossz lesz még egy darabig, hogy nincs melletted, de próbáld meg elfoglalni magad! Legyél minél többet a barátaiddal, családoddal. Ha nagyon magadba fordulsz, akkor könnyen elveszítheted még azt is ami most még itt van, és ezen a lejtőn elég egyszer elindulni.