Mit tegyek ha úgy érzem már semminek semmi értelme?

Sziasztok!

Csak pár véleményre lennék kíváncsi hogy ilyenkor mit tehetnék...

Biztos azt gondoljátok, hogy megint csak egy tini elvesztette a fejét egy szerelmi csalódás után, de ez valami más.

Már nem bírom tovább...

Beleszerettem egy sokkal idősebb külföldi srácba akivel 20 hónapig "együtt voltunk" jóban-rosszban, kisebb-nagyobb vitákkal. Már nincs többé velem (tegnap óta) és tudom, hogy most nem is fog visszajönni.

Próbálok nem sokat sírni, idegenekkel beszélgetek neten (itt), próbálnék tanulni, de az egészet lényegét vesztettének látom. Tanulok, de minek? Kinek? Idén érettségi, nem lesznek meg a pontjaim, nem leszek semmi. Ülök a könyv felett de nem megye bele a fejembe. A suliban már a barátaimnak sem merem elmondani mi történt. Már szinte röhögnek a hülyeségemen. Totálisan egyedül érzem magam. Maszkok mögé bújok, próbálok mosolyogni, de nehezebb, mint valaha.

Éreztétek már valaha hogy Ő volt Az? És soha többé nem lesz hozzá fogható. Jön szebb, jobb, okosabb, kedvesebb, de olyan, mint Ő nem. És képtelen vagy elengedni, pedig tudod hogy mind a kettőtöknek jobb lenne. A végsőkig kapaszkodsz a pulcsija ujjába. Még mindig szeret. Csak éretlenek vagyunk ehhez együtt...

Nos, ezt érzem. Semmi támogatás szülők vagy barátok felől, semmi téren... nincs is igazi családom. Itt próbálom vígasztani magamat, de ennek sincs semmi értelme.

Nem lenne kedve valakinek elvinni valahova jó messzire innen?

Segítsetek mit tegyek, mielőtt öngyilkos leszek... Bár a szüleimnek nem lenne elég pénze eltemetniük engem...

Bocsi hogy hosszú lett és előre köszi ha valaki válaszolna.