Ti hogy viselkedtek, ha féltékenyek vagytok ilyen esetben?

Ja, persze. Volt már ilyen. Kívülről nem láttam magam, de olyankor elég cinikus módon be tudok szólni és kissé sértődötten.

Pl.: a múltkor a sráccal, akivel most randizgatok elmentünk sétálni. Elkerülhetetlen volt, hogy az exe munkahelye előtt menjünk el, volt akkora szerencsém, hogy a lány épp az üzlet előtt dohányzott és elkerülhetetlen volt a találkozás. Éreztem magamon, hogy kicsit befeszültem, ők leálltak dumálni, nekem pedig végig olyan fejem volt, hogy "csak nyugodtan, mintha itt sem lennék, beszélgessetek, szarjatok le". Aztán mikor elmentünk a fiú megemlítette, hogy itt milyen gyakran belebotlik a lányba. Mire én megjegyeztem, hogy "jajj, de pompás..." (és ezt ironikus hangsúllyal), de szerintem neki nem eesett le, hogy milyen szarul esett a dolog.

Finoman utalgatok.

Most a napokban is ez volt, természetesen facebookon láttam, hogy agybafőbe lájkolgat egy lányt. Viccesen megjegyeztem, hogy lassan nem marad olyan képe a csajnak amit ne lájkolna.

Aztán tegnap találkoztunk, lejött hozzám, mert épp mozgásképtelen vagyok. Majd este beszélgettünk és ő is féltékenykedett, hogy biztos van valakim meg hasonlók és akkor írta, hogy ő mindig csak rám gondol, mégha mennek is facebookon odavissza a lájkok.