Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Írtam egy romantikus/erotikus kis rövid történetet, kíváncsi lennék a véleményekre, hogy milyen? ( Ha nem kedveled a romantikát bele se olvass kérlek. )
// Nem óhajtok írói pályát kezdeni és az ezzel kapcsolatos megjegyzésekre nem is vagyok kíváncsi. Ezt csak a saját magam szórakoztatására írtam. Remélem azért lesz akiknek tetszik ^^ //
Evangelynn saját házának ajtaja előtt állt, mikor meghallotta a határozott léptek zaját. Éjszaka volt. Egy árva lélek sem koptatta Garson macskaköves utcáit ilyenkor, kivéve persze az alvilági gazfickókat. Eva féloldalasan hátrafordult, s mikor meglátta a közeledő férfit azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. El kellett volna tűnnie, hiszen lerótta a tartozását... Nem volt oka tovább maradni, azt is világosan megmondta, hogy a kapcsolatuk kizárólag csak a munkáról szól. De akkor mit keresett itt most éjnek évadján? Ő volt az aki egykor visszautasította a közeledését...
- Fenris? Miért jötté...
- Te jársz az eszemben... Őszintén szólva nem is bírok másra gondolni... Mond, hogy menjek el és úgy lesz!
Vészesen közel hajolt, mitől Eva automatikusan hátrébb lépett egyet, s ezzel párhuzamban furcsa, megmagyarázhatatlan bizsergés kúszott fel a gerincén. Nem nagyon tudott gondolkodni most, csupán annyit tudott, hogy Fenris közelsége mindig is jóleső érzéssel töltötte el. Ez pont elég volt...
- Nem akarom, hogy elmenj...
Hangzott a határozott válasz, mely mintha egy pillanatra meglepte volna a férfit, de aztán levegővételnyi szünetet sem hagyott a lánynak, máris ajkaira tapasztotta sajátját. Hosszasan, szenvedélyesen elnyújtotta a csókot, miközben Eva háta a hideg kőfalhoz préselődött. Apró nyögés hagyta el száját, melyet még mindig birtokba vett az elf, s gyengéd erőszakossággal szívta be alsóajkát. A mindig hidegvérű, kimért és higgadt elf férfi, most teljesen elveszítette az önkontrollt, s mikor csípőjét a lányéhoz nyomta világossá vált, hogy most már őt is ugyanúgy perzseli a vágy. Kesztyűs keze Eva combjába mélyedt, ahogy alányúlt, hogy felemelje. Lynn köré fonta a lábait, s így már csak a hideg kőfal adta a támaszt, Fenrist pedig még közelebb érezhette magához. Ijesztő és kínzó volt a vágy melyet benne keltett a férfi, de akarta. Nem volt már köztük az ésszerű gondolkodás hűvös fala. Az elf vaskesztyűje nyomot hagyott a combján, s halkan felsóhajtott, mikor a lány fehér hajtengerébe túrt kissé meghúzva azt. Ettől még a csókot is meg kellett szakítania egy szemhunyásnyi pillanatra, de aztán folytatta az őrjítően kívánatos ajkak finom harapdálását. Eva megkapaszkodott a férfi hátában egyik kezével, másikkal pedig szép ráérősen elindult a férfi inge alatt felfelé, kitapintva a hasfalán minden kidolgozott domborulatot, s érezte, hogy most már nem tudna neki megálljt parancsolni. Az elf ajkai lejjebb vándoroltak, hogy Eva nyakára hintsen apró csókokat, de beszívva hajának illatát megrészegülve sóhajtott fel és halkan felnyögött. Gyengéden a lány puha vállába harapott, s közben a csípőjénél a blúza alá nyúlt.
- Ne... Fenris.. Várj
- Hnn?
Azt hitte, hogy a férfi nem hallotta meg szavait, de pár másodperc múlva mégis elhúzódott tőle, mélyen a szemeibe nézve. A csóktól még mindketten ziháltak. Fenris Eva feje mellett támasztotta kesztyűs tenyerével a falat, miközben Eva a két izmos kar között pihegett, nem merve "támadója" szemébe nézni. Nézett mindenfelé, csak az elf szemébe nem akart, nehogy elvesszen benne. Inkább cipőjének orrára fókuszált, s várta, hogy légzése lecsillapodjék. Amíg azonban a férfi ilyen közel marad hozzá az nem fog megtörténni. Fenris gondolatban köszönetet mondott az elfek isteneinek, hogy erőt adtak neki leállni. Szerette a lányt, mindennél jobban. Az álla alá nyúlva maga felé fordította a bájos arcot.
- Tudok várni...
Suttogta érces hangon szavait, melyekkel tán magát is meg akarta győzni. Tekintete ismét a hívogató ajkakra vándorolt, melyek most szóra nyíltak.
- Nem erről van szó...
Kezdte a magyarázatot, s közben háta mögött kitámasztott a falon, térdei felmondták a szolgálatot, köszönhetően a férfi vehemens, de módfelett érzéki "támadásának." Ezt az oldalát eddig sosem ismerte. El sem tudta képzelni, hogy a férfi, kit mindig "fapofának" csúfoltak képes ennyire temperamentumos és szenvedélyes lenni.
// No elviselhető? *-* //
válasza:
válasza:Aha. :)
Szívesen olvasnám még.
19F (#9)
válasza:// Itt a folytatás ^^ //
Az éjszaka csípős hidegétől látszott mindkettejük párás lehelete. Eva megborzongott, meztelen válla libabőrös lett. Fenris képtelen volt ellenállni, muszáj volt megérintenie. Lassan végigsimított a lány szeplőtlen vállán, érintése nyomán forróságot hagyva, annak ellenére, hogy kesztyűjének fémjei dermesztően hűvösek voltak. Egyikük sem szólt, csupán hallgatták egymás szapora légvételét. Még mindketten a csók hatása alatt voltak, végül Fenris halkan megköszörülte a torkát és megtörte a csendet.
- Sajnálom...ezt nem kellett volna.
Eva tétován felnézett a férfira, kinek arca őszinte megbánást tükrözött. Nem szólt semmit, csupán megbabonázva bámult a jégkék szemekbe.
- Akkor én most... jobb, ha megyek...
Szólalt fel megint Fenris, s nehézkesen vette rá magát, de lassan eltávolodott a lánytól. Hátat fordítani neki még nehezebb volt, s minden megtett lépéssel csak magát átkozta. Talán nem kellett volna ide jönnie...Már megint mindent elrontott azért, mert nem bírt parancsolni érzelmeinek. Pedig mindig is ő volt a " rideg és érzéketlen " mások szemében...pedig ha tudnák...
Eva megérintette vértől kipirult ajkait, s közben nézte Fenris egyre távolodó alakját.
- Várj!
Hallotta halkan csengő Eva hangját,s féloldalasan hátrafordult. Feszülten várta, hogy mit fog mondani neki, a szíve közben hevesen dübörgött mellkasában.
- Maradj.
Fenris arcán alig palástolt volt a meglepettség, miközben mélyen egymás szemeibe néztek. Semmire sem vágyott volna most jobban, mint hogy vele maradjon. Az pedig, hogy Eva marasztalta csak egy dolgot jelenthetett...
/ Következő jelenet... /
Az ajtó valósággal berobban, s a párocska átbotladozik a küszöbön. Ha ez lehetséges most még szenvedélyesebb csókban forrtak össze, mint először, melyben még ott volt a kétely, a bizonytalanság, hogy a másik tán visszalép. Olykor zihálva elváltak egymástól, miközben beljebb haladtak a lakásban. Az előszoba rövid folyosóján még meg-megálltak, hol a falról le is vertek egy képet, de úgy tűnt ez egyiküket sem zavarta. Fenris legalább is a legcsekélyebb jelét sem mutatta, hogy észleli a külvilágot. Tenyere ismét Eva selymes combja alá nyúlt, ő pedig átkarolta lábaival a férfiasan keskeny csípőt. Fenris imádta, hogy Eva annyira gyengéden ér hozzá mindig, ám ettől egyben meg is őrült jelen helyzetben. Többet és többet akart belőle, s bár közel voltak egymáshoz, ő még ennél is többre vágyott. A lány kezei felcsúsztak a tarkóján, s finoman belemarkolt partnere fehér hajába.
- Fenris...hnn... lassíts.
Nyögött bele a csókba, remélve, hogy az elf nem engedi el hegyes fülei mellett a kérést.
- Van róla fogalmad mennyire...mennyire...ah
Nem volt képes annyira koncentrálni, hogy befejezze mondatát, mert Eva elhallgattatta azzal, hogy nyelvével lágyan végigsimított alsóajkán. Megint az a gyengédség, mitől ő csak méginkább megvadul. Még közelebb vonta magához.
- Meg akarsz ölni...
Suttogta a lány barackszín ajkaiba. Eva bizonyára felnevetett volna, csakhogy az elf újból megszüntette az ajkuk közt lévő kicsiny távolságot. Eva pihekönnyű súlyával nem volt nehéz keresztül haladniuk a konyhán, ám ott megint megálltak a pultnál. Az elf finoman rátette a lányt, s a combjai mellett kitámasztott tenyerével. Pár másodperc múlva kesztyűje a pult mellé hullott a padlóra, ezt követte fekete inge is, aztán pedig Eva korallszín blúza. Erekciója ebben a pózban már keményen feszült a lány ágyékához. Az izgatottságtól úgy érezte, hogy hevesen dobogó szíve a száján keresztül próbál menekülni. Fenrisben bezzeg egy cseppnyi tétovaság sem volt, ő határozottan a tettek embere. Néha ijesztő volt számára ez az eltökéltség, de a kéjvágy most elsöpört mindenféle nemkívánatos gondolatot. Elméjének valamely mélyebb bugyraiba rejtette most félelmeit.
- Merre van a háló
Fenris nyelvéven a szájában Eva még azt is elfelejtette, hogy mi hol található saját lakásában.
- Hhmm..ott a...ah!
A férfi arca csibészes mosolyra húzódott, hallva a lány érzéki sóhajait. Többet akart belőle hallani. Magában már el is határozta, hogy mit is tesz ennek érdekében.
// A többi már +18, ha valaki kérné akkor azt már inkább pm-ben küldöm :3 //
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!