Valaki írna nekem nem túl nyálas szerelmes verseket?

Az egyik legszebb szerelmes vers:

Weöres Sándor:

Tündérszerelem

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,

fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,

sások éle összevagdalt,

bocsáss be, bocsáss be!

Ott a felhő puha ágya,

selyem holdfény borul rája,

ne gyere az én szobámba.

Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,

kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,

mégis fáztak a virágok,

bocsáss be, bocsáss be!

Ott a felhő puha ágya,

bársony holdfény borul rája,

ne gyere az én szobámba.

Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,

fakó vízben merev-szemű halakat láttam,

s fáradt bivalyt bámulni a hídról,

bocsáss be, bocsáss be!

Legyél újra kezem árnya,

legyél újra szemem lángja,

ne gyere az én szobámba.

Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,

bocsáss be, bocsáss be!