Miért vagyok szomorú, ha szerelmes párokat látok, amikor hányok a sok nyálas, romantikus dologtól és miért vágyom ilyenkor én is egy lány társaságára, akit szerethetnék, amikor nem is vágyom kapcsolatra igazából?

El sem tudnám magamat képzelni komoly kapcsolatban. Nem is volt még sosem, csak kavarások lányokkal, de az se sok, mivel valamiért a lányok rondának tartanak, nincs bennem semmi vonzó. Pár csók, kavarás összejött már, de csak azért, mert szerencsém volt. Mostanság viszont nagyon magányos vagyok, úgy érzem nincs senki, aki megértene és folyton arról álmodozom, hogy egy lányt megölelek, megcsókolok és nagyokat szexelek. Nem vagyok ilyen szent romantikus lélek, de csak szar egyedül.