Nagy hülyeség szerelmi bánat miatt meghalni, ha nem múlik?

Nálam ugyanez van, de szó szerint ugyanez :)

Én is testépítő vagyok csak 32, engem is elhagytak, az utóbbi 4 hónapom pokol, bár a mostani már jobb, már tudok enni és aliuni, haladás ez is, csak az üresség és a mérhetetlen fájdalom maradt hogy már nincs :(((((

Azt hittem meg fogok halni, de szó szerint, szívritmus zavaraim lettek szinte egyik napról a másikra, kihagyott a szivem 2 másodperceket, azt hittem végem, nem tudtam enni, gyomorfekélyem lett az idegességtől, azt hittem meg fogok őrülni, szétestem teljesen pedig nem vagyok pudingból, erre jött még hogy azt hitték csak pics...skodok és nem segített senki, az exem azt hitte ezzel zsarolom és megszakított velem minden kapcsolatot, nem segített még csak barátként sem mert azt mondta neki ez sok és élvezni akarja szerintem az életet nem egy haldoklóval foglalkozni, ekkor jöttem rá hogy ha hagyna meghalni akkor meg milyen embert is szerettem én valójában???

Nem éri meg az egész érte. Dehát ez van, férfiak vagyunk azon belül meg testépítők :) Csinálni kell akármilyen nehéz is, istenem, lehet nem lesz gyerekem és egyedül öregszem meg, ez van! Eldöntöttem hogy mostantól minden pénzem, időm, energiám ebbe a sportba teszem, élek magamnak, a szerelem amúgy is elmúlik és nem tudhatod mi lett volna ha, szerintem lehet még együtt lettetek volna 5-10 évet aztán egyik nap arra mész haza hogy az asszonyt más döngeti, így legalább az elején kiderült hogy milyen ember, örülj neki.

Akármilyen sikeres lehetsz ,meg ha minden tökéletesen alakul az életedben egy adott időszakban,de ha egyszercsak a párod akit nagyon szeretsz elhagy vagy meghal az rosszabb mint egy keresztrefeszítés.

Együttérzek veled.Sajnos a világon mindenki többször átéli ugyanezt,mert tudod a ragaszkodás szenvedés.Amíg kötődsz ahhoz akit szeretsz,addig ki vagy szolgáltatva a szenvedésnek.Az élet mindenképp nem az aminek látszik,de nem azt akarom mondani hogy nem lehetsz kiegyensúlyozott.Boldog lehetsz,de ahhoz utat kell találni,ami inkább spirituális mint függés mások szeretetétől.Nekem is pont ez a kihívás az életemben.

Szerintem az emberek többsége kapcsolatról kapcsolatra megy,mert bizony szükségünk van a boldogságra.Minden élőlény boldog akar lenni,de csak az a baj hogy szenvedéssel jár,mert amit a magadénak hiszel az valójában múlandó és te nem tudod irányítani hogy ne tűnjön el az életedből(pl.egy nő vágyai valójában akármikor megváltozhatnak).Pedig az életben minden megváltozik egyszer,tulajdonképpen semmit sem birtoklunk- nincs korlátlan irányításunk afelett hogy maradjon örökké az amit szeretünk,az amihez kötődünk.

Próbáld őt elengedni,mert most épp az van ,hogy megváltoztak a vágyai,egy másik úton indult el nélküled ,remélhetőleg egyszer belátja hogy milyen rosszat tett és más nem fogja ezt átélni őmiatta-amit te is érzel most.Hidd el ő sem ússza meg a szenvedést,mindennek meg lesz a következménye igazságosan.

A másik dolog ,hogy az emberek pont a rossz tulajdonságaik miatt okoznak szenvedést másoknak ,mert valójában kevés forrásból tudnak példát venni hogyan is kellene élniük,nincsen értékrendjük ami boldoggá tenné az életüket és azokat akikkel együtt élnek.

Minden vallás kudarcot vallot és példaképek nélkül merre induljon az ember? Kövesse a vak csordát (vallások,társadalom-média stb.)? legyen öngyilkos?

Én szeretném hogy még éljél,tudod sok titok van amit meg kell fejtened.Ne hallgass azokra,akik hinni tanítanak.Neked kell rájönnöd ,hogy valójában mitől vagy boldog ,mire van szükséged.A legfontosabb hogy boldog legyél,de ami fájdalmat okoz azt engedd el ,mert tönkre fog tenni.Kezdj el elmélkedni ezen,jó hogy fáj ez neked?mitől fáj?tudod irányítani,birtokolni akit elveszítettél?

értékes embert veszítettél el?valójában megérdemli e hogy ennyire kötődj hozzá és ne vedd észre a rossz tulajdonságait?Lassan rá fogsz jönni,hogy aki fájdalmat okoz az csak a múltban volt jó hozzád,az elméd meg kötődik ehhez a képhez.Próbálj elmélkedni rajta naponta csak úgy néha-néha ki miatt érzel fájdalmat,valójában ki gyötör a saját elmédben.Ki az aki gyötör?Káprázat ugye?Ő már rég nem az akinek látod...