Mi a franc van itt? (öngyilkosok)

Mióta nekem is megfordultak hasonló gondolatok a fejemben, szinte minden nap végig böngészem az öngyilkossággal kapcsolatos kérdéseket itt az oldalon. A tizenévesek szerelmi bánatai eléggé bosszantóak.

Bár nekem a külsőmmel soha nem volt gondom, mindig körülzsongtak a pasik, ettől függetlenül nem rendelkeztem nagy önbizalommal. Én sajnos örököltem a szuicid gondolatokat,de próbálok ellene tenni,és egy betegségnek tudom be. Nem engedem ,hogy eluralkodjon rajtam!

Inkább próbálok segíteni a hozzám hasonlókon.

De a "jajj de csúnya vagyok, nincs párom, öngyilkos akarok lenni" típusú kijelentésektől még nekem is kinyílik a bicska a zsebembe!

És sajnos szomorúan látom hogy mennyi,de mennyi szomorú,és depresszív ember létezik akik el akarják dobni az életüket!

Bárcsak mindenkinek tudnék segíteni!

Azért remélem mindannyian tisztában vagytok vele, hogy egyszer meg fogtok halni. Ez elkerülhetetlen. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy amíg éltek, folyamatosan robotoltok, hogy meg tudjatok élni, közben végignézhetitek, ahogy a szüleitek meghalnak egymás után, esetleg a gyereketek is, vagy a szeretett kutyátok csak mert 80 ezer forint lenne az életmentő műtétje, amit nem tudtok kifizetni. Közben legyetek tisztában azzal, hogy a csirkecomb amit megesztek egy állatból van, ami egész életében egy 20x20x20-as ketrecben élt a saját szarában, húgyában fetrengve, és ott is golyózott be, míg végül felrakták egy gépre, ami elvágta a torkát és ott lógva kivérzett. És ez egy csirkecomb (oké, kettő), ezt sokszorozzátok meg mondjuk többmilliárddal. És ez csak egy nap. Ehhez jön még a fejlenyiszálós, csiklólevágós arab világ és afrika. De oké, ezek végülis nem velünk történnek, hanem messze innen, így nem is léteznek, nemigaz? Hátjó, csakhogy még mindig ott van az a kis kellemetlenség, hogy minden szerettetek meg fog halni, és végül ti is ott fogtok feküdni a halálos ágyatokon, lepereg előttetek az életetek és rájöttök, hogy semmi maradandót nem alkottatok. Aztán meghaltok és pár év múlva már senki se fog rátok emlékezni, 25 év után pedig a sírhelyeteket se fogja senki kifizetni, így rátok temetnek valami hozzátok hasonlóan vak birkát, akit pár év után szintén mindenki elfelejt.

Ez az élet, amit annyira szerettek. És most nézzétek meg ismét Nick Vujicic előadását, hátha támad valami értékelhető gondolatotok (haha). [link]