Jogom van bántani a lányokat, srácokat, azért amiért nekem nem jut kapcsolat?

Ez az egész akkor kezdődött amikor a leghevesebb korban voltam 15-16 évesen, amikor nagyon jó lett volna egy csaj, sajnos soha nem tudtam kialakítani valaki egy jó viszonyt, elhatároztam mérgemben 16 évesen, hogy neki állok kondizni és arra hajtok hogy minél jobban szét legyek gyúrva, hogy már csak azért is féljenek tőlem.

Máig a keserűség, elkeseredettség hajt engem előre, ha megyek az utcán belekötök fiatal párokba, aztán ha valamit visszaszól a csaj barátja akkor neki állok lökdösni, kötekedni.

Tudom hogy rég elvesztettem önmagam, de egyszerűen bánt már a gondolat is ha mást látok összebújni, nevetgélni

Volt olyan hogy diszkóban egy csajjal próbáltam kedves lenni, simogatni akartam a csípőjét, utána lefelé, aztán visszabeszélt, én meg odanyomtam a vállánál fogva az oszlophoz, "hogy bezzeg másnak engednéd mi?" Utána ott hagytam

Hozzáteszem ez a nyomorúság mind amiatt van, amiért olyan iskolába jártam hogy nem volt ott lány.

Tehát voltaképp fogalmazhatunk úgy, semmi értelmet nem látok az ismerkedésben már, mert ha kedves vagyok azt hiszik csak rossz szándékkal vagyok vele.