Most szakítottunk, mégis hogy lehet ez? Lelkileg ennyire nem lehet valaki .

"Aki szakit, azért szakit mert már nem érez az iránt érzelmileg semmit, maximum sajnálja az egészet, hogy fájdalmat kell okoznia."

Na de miért nem érez iránta már semmit? Mert a lány alapból nem volt olyan elkötelezett, mint a férfi. De nem is ezzel van a baj. Az emberek összekeverik az érzelmek eltűnését a helyettesítéssel. Lemerném fogadni, hogy te azért nem érzel már semmit iránta, mert az igényeidet már más szolgáltatja.

Ez olyan, mint mikor az embernek csak 1 legjobb barátja lehet. Mert ha az egyik már kielégíti szükségleteinket, akkor a másik már csak teher, ismétlés, "taszító".

Szóval (és most általánosságban beszélek) ha egy ilyen szituáció lép fel, akkor az esetek többségében, nem azért van a partner csere, mert az előző már nem szerethető, hanem azért mert az "új partner" taszítóvá teszi a régit.

15-ös egész másról van szó, kiismertem, pár hónapig együttjártunk és rájöttem hogy nem illünk egymáshoz. Normálisan mondtam, hogy szeretném befejezni vele a kapcsolatot, de nem fogja fel már hetek óta.

Közben még tart ez a szakitási procedura azóta megismertem egy fiút, akivel csak azért nem járok, mert még nem zártam le a régit.. De nem az miatt szakitok, mert jött a 3., hanem az miatt mert olyan tulajdonságai vannak ennek a srácnak, amit kiismertem és nem tudok elviselni és már kezd az idegeimre menni, hogy nem érti meg hogy ha az égvilágon senki nem lenne másik fiú a földön akkor se járnék vele..

"15-ös egész másról van szó, kiismertem, pár hónapig együttjártunk és rájöttem hogy nem illünk egymáshoz. Normálisan mondtam, hogy szeretném befejezni vele a kapcsolatot, de nem fogja fel már hetek óta. "

Jaaa. Hát így azért tényleg más. Sorry.