Mit tegyek, ha még évek után is sírni tudnék, amiért mással jött össze a lány, akit szeretek?

Erőszakold meg a k_rvát!

Nyugi, én is átmentem ezen, én is szerettem egy lányt,bármit megadtam volna neki, mindennél, az életemnél is jobban szerettem, de a lány csak úgy ridegen elutasított. Sok fájdalmat okozott nekem. Azóta már van valakije. Az mivel több mint én? Most nem mindegy, hogy az ő f_szát vagy az én f_szomat szopkodja?

Tűrje a nagy francokat! Lépjen tovább és felejtse el. Az ilyen nyomorultak után nem érdemes szomorúnak lenni. Nem érnek annyit. Amúgy meg hiába lesz újból szerelmes, ismét ott a pofára esés lehetősége. Én is így jártam. A következő is csak fájdalmat okozott nekem, csak az nem ridegen elutasított, hanem az meg elkezdte, hogy gondolkodik a dolgon. Tudom hogy nem én kellek neki, hanem azok a kis ro

*hadék vágottszemű kis b_zik (kpoop mániákus a csaj). Talán jobb is, hogy nem egy ilyennel vagyok.

Tudom, hogy nehéz, de szerintem próbálj valahogy megbékélni ezzel, végleg lezárni magadban ezt a történetet, és továbblépni.

Kedves 2./4. hozzászóló!

Felnőtt nőként azt gondolom, alig akad olyan ember, aki ne élte volna át egyszer vagy többször az életében, hogy milyen érzés a viszonzatlan szerelem és vágyódás valaki iránt.

Valószínűleg jóval idősebb vagyok nálad. Én eddig három férfi iránt éreztem ilyet életemben, a viszonzatlan szerelem minden szépségével és fájdalmával együtt.

Mindegyikükre jó érzésekkel gondolok vissza a mai napig is, soha nem éreztem irántuk a tiédhez hasonló indulatot, neheztelést vagy haragot. Igyekeztem méltósággal elfogadni, hogy amit érzek, nem kölcsönös, részükről pusztán csak szimpátia vagy barátság, ami köztünk van, és meg sem fordult olyasmi a fejembne, hogy ez nem az ő hiábájuk lenne.

Tisztában vagyok vele, hogy az élet természetes velejárója - megéltem ugyanezt én is fordítva nem egyszer, és tudom, megtapasztaltam, hogy ez nem döntés és nem akarás kérdése - vagy jön az az szikra és a többi érzés, vagy nem.

Valaha szerettél egy lányt, akivel nem volt köztetek kölcsönös a vonzalom és a szimpátia.

Nekem így ismeretlenül is rossz érzés volt olyanokat olvasni, hogy utólag így írsz róla:

"Az ilyen nyomorultak után nem érdemes szomorúnak lenni. Nem érnek annyit. / Most nem mindegy, hogy az ő f_szát vagy az én f_szomat szopkodja?

Nem szeretném megbántani az érzéseidet, de ha az a lány most olvasná ezeket a soraidat, ő vajon úgy érezné, hogy végülis mindegy, hogy kit választott annak idején kettőtök közül?

Annak idején én sem gondoltam, hogy ilyen véleménnyel fogok róla lenni. Sajnos nem tehetek arról, hogy az a szeretet amit iránta éreztem az gyűlöletbe fordult át. Amennyire akkor szerettem, most annyira gyűlölöm. Ez van. Én nem akartam, hogy így legyen.

Lehet hogy egy kicsit eltúloztam a dolgot. Rossz volt nekem is olvasni, hogy más is hasonlóan járt mint én. Ez egy kicsit kiborította a bilit nálam.

NYOMORULT? Azért mert szerelmes lesz valakibe akivel összejön, és ezzel valaki mást bánt meg? Jobb egy olyan kapcsolatban, ahol a lány nem szeret, de veled van, és szenved? Nyilván...

A lány tudta/tudja, hogy szereted? Utálom, amikor a fiúk akkor írják meg egy lánynak, hogy hogy éreznek, amikor éppen van valakijük, de esetedben lehet, hogy segítene, ha hallanád, hogy sem most, sem később nincs esély. Szerintem titkon még mindig arra vársz, hogy ha majd vége lesz a kapcsolatának, téged választ. Legalábbis ez szokott ilyenkor a legnagyobb gond lenni.

Foglald el magad valamivel. Nem tudom, hogy én mit tennék, ha velem is megtörténne. Biztosan nagyon fájna, hiszen első szerelem, és meggyőződésem, hogy tökéletesen illenénk egymáshoz, de azt hiszem, ha mást választ, az azt jelentheti, hogy mégsem. Nekem szerintem csak az segítene átvészelni a dolgot, hogy logikusan átgondolok mindent velünk kapcsolatban, és megpróbálom elvágni azokat a szálakat, amikbe továbbra is kapaszkodok.

Próbálj ismerkedni. Ha már egyszer találtál olyan lányt, aki megfelel az igényeidnek, az nagyon szuper! Azt jelenti, még más is szaladgálhat kinn az utcán, aki megfelel a kritériumaidnak, és nem csak egy idealizált álomképet kergetsz. Sok sikert! :)

Nem, nem várok arra, hogy a kapcsolatának vége legyen és engem válasszon. Többé már nem érdekel, hogy mit csinál. :)

És legjobb tudomásom szerint nem volt pasija.

Egyébként, 2. vagyok, még anynit hozzátennék, hogy az efféle ragaszkodás, amilyen sok fájdalommal jár, nagyon szép dolog. Nem feltétlenül hátrány, és így maradnak meg igazán szép emlékek. Talán nem olyan sok emlék, mint másoknak, de igazán értékesek.

Ha a kérdésedbe pár hónapot írtál volna, akkor ugyanazt mondtam volna, mint a többiek, hogy foglald el magad, keress új lányt. Mivel évekről van szó, feltételezem hogy te is ilyen extrém ragaszkodó vagy. Ezért nem fogok hegyibeszédet tartani, hogy mit kéne máshogy csinálni, nem szabad a múltban ragadni, mert ha neked ez a lány az a lány, akkor ennyi.

Tapasztalatból mondom, ebből csakis egy másik szerelem tud kirángatni, ennyi idő után pedig az már csak vakszerencse, hogy összejön-e. A legjobbakat