A párotok eldobható, vagy az első legyen egyben az igazi is?

Olyan legyen a párod, akivel az egész életedet le tudnád élni.

Ha nem így érzel, ne legyen a párod hanem keress mást.

Peeeersze kicsi az esély, hogy örökre együtt maradtok, de ez azért van, mert az emberek változnak. Most még le tudnád vele élni az életed, 2 év múlva a pokolba kívánod. De az akkor lesz, a most meg most van.

Az élet se tart örökké, mégse lehet a halálra készülni 20 évesen.

én a barátommal szeretném leélni az életem :) egyszerűen mindenben tökéletes, jobbat nem is találhatnék :) szeret, törődik velem stb :) bár még csak 16 vagyok, sokszor tervezgetjük majd mi lesz ha én is felnövök :)

nem szeretnék senki mást, ez így tökéletes lenne szerintem, ha az első pasim lenne a férjem. (volt már előtte olyan semmi kapcsolatom, de azt inkább nem is nevezem annak..)

Fura.

Mert én tipikusan az az alak voltam aki a fehér lovas hercegre várt...úgy képzeltem el hogy - nagyon romantikus körülmények közt - megismerem az első páromat (az agyonidealizáltat) és boldogan élünk míg meg nem halunk.

Ennek ellenére nem a szőke herceg jött, hanem egy teljesen átlagos fiú, akivel összejöttem mert vonzódom hozzá és jól érzem vele magam...de...kövezzetek meg, az életemet nem tudnám leélni mellette. De most ő is boldog és én is. Aztán nem tudom mi lesz. De most jó, még ha elítélendő is egyesek szemében.

17L

Az, akinek minden álma, hogy házas legyen, nem sokat ért az életből, vagy legalábbis nem jár túl nyitott szemmel.

Jó házasságot kialakítani talán még nehezebb, mint komoly szakmai sikereket elérni. Csak az gondolja, hogy minden elsőre működik, aki vakmerő, vagy aki egyáltalán nincs tisztában a korlátaival.

Nekem az a tapasztalatom, hogy egy kapcsolathoz nagyon sok kreativitás kell, a kreativitáshoz pedig rengeteg tapasztalat. Máshogy nem működik. Alapjáraton a "sikertelenség" sokkal valószínűbb, mint a siker. Ezt el kell fogadni. Ezek a tapasztalatok vezetnek el ahhoz, hogy megismerd magad, és hagyd megismerni magad más által, úgy, hogy ennek a határait is pontosan meg tudd szabni. Én egy korábbi partneremre sem haragszom, sőt, mindegyiknek hálás vagyok még a fájdalmakért is, mert rájöttem, hogy igazából a nagy részét én választottam. Van olyan igen, hogy szándékosan bántunk másokat, de viszont senkinek sem jár az önzetlen odaadás. Azt ki kell érdemelni, és soha nem szabad garantáltnak venni. Senki sem azért születik, hogy valaki mást boldoggá tegyen.

21/F