Hogyan kell megalázni egy férfit?

Én kifejezetten utálom bántani a pasikat, mivel a látszat ellenére a legtöbbjük nagyon érzékeny, de van, amelyik egyszerűen kiprovokálja magának... Én egyszer sértettem meg egy férfit szándékosan, és az nagyon betett a kis lelkének, de azt elmondanám, hogy én fél év alatt legalább hatszor annyit kaptam tőle és van egy olyan pont, amikortól már nem akarsz és nem is tudsz úgy kisétálni valaki életéből, hogy nem adsz neki vissza legalább egy kicsit.

Szerintem a te esetedben a pasinak a személyiségével van a baj, nem a viselkedésével. Ha jobb emberismerő lennél, már hamarabb rá kellett volna jönnöd, hogy nem mész az ilyen tutyi-mutyi alakkal semmire.

Ha nagyon meg akarod bántani, akkor mondhatsz olyat, hogy nem volt még vele valójában orgazmusod, csak azért színleltél, hogy fejezze már be szerencsétlenkedést, a karrierje úgy tűnik, kissé megrekedt...

De ezek tényleg a legnagyobb ocsmányságok szerintem, úgyhogy valahogy finomíts:D

Egyébként pedig ez a kihasznált dolog érdekes, mert kihasználni csak azt lehet, aki hagyja magát. Észre kellett volna venned, milyen ember is ő és otthagyni, ha nem tetszik. Ha a természetével van bajod, akkor egyszerűen csak hagyd ott a fenébe és legközelebb válassz okosabban...

Ha ilyen helyzetben lennék, se sértegetni, se megalázni nem akarnám a másik embert.

Elmondanám neki indulatoktól mentesen, de őszintén, hogy nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, elfogadom, hogy más elképzeléseink vannak a közös jövőnkről, azt is, hogy ő nem tud megbízni a nőkben (feltévepersze, ha ezt ő maga fogalmazta meg így.) stb.

Egyszerűen csak a saját érzéseimről beszélnék, nem őt kritizálnám, hanem azt mondanám el minél nyugodtabb hangnemben, hogy belőlem milyen érzéseket vált ki az ő viselkedése, hogy megértse, miért döntöttem a szakítás mellett, de anélkül, hogy őt szándékosan bántani akarnám.

Amit ő el szeretne mondani, azt meghallgatnám, és megpróbálnám lezárni magamban ezt a dolgot, és feldolgozni a szakítást.

Igyekeznék megőrizni az emberi méltóságomat, és emelt fővel viselni a szakítást, nem pedig "belerúgni" az engem ért "sérelmekért" a másikba, akit ráadásul szerettem, és aki a maga módján valószínűleg szeretett engem, még ha fél is komolyabban elköteleződni.

Öreg és kicsi a farka

sztem ez beteszi a kaput!