18 éves lány vagyok és borzasztoan gyűlölöm magam. Valamit lehet tenni vagy még van remény?

Már 15 éves koromban feltunt a dolog viszont akkor nem foglalkoztam azzal hogy én vagyok a legkisebb az osztályban, és hogy más lányoknak már a melluk is el kezdett nőni viszont az enyémek ugy gondolták hogy jok vagyunk így ahogy vagyunk. Viszont azóta eltelt 3 év és még most is hihetetlenül lapos vagyok nem mondom hogy alacsony vagyok viszont a velem egyidős lányok többsége azért most is 5-10-15 cm-rel magasabb. Én 169 cm vagyok 54kg. És 65A-s melltartót hordok ha hordok mert rossz napjaimban inkább fep sem veszem hanem bevagom a ruhásszekrényem aljába. A legjobb barátnőm 80B-s melltartót hord 175cm és 62kg. Közben szoktunk járni bulizgatni és ott is olyan hihetetlenül rosszul esik az hogy ra csak ugy szállnak a pasik engem meg eszre sem vesznek. Mindaddig nekem is volt barátom amíg nem lett feltűnő másoknak is hogy az én melleim iszonyat picik. Sőt ezeket még melleknek sem lehet igazán nevezni. A kerdesem szoval az lenne hogy meg van remény hogy ha nem is lesz szép de még kicsit nőnek mert ha nem én már látom magam előtt azt az út elágazást az életemben ahol valaszthatok: műtét vagy örök magány... És ha van meg köztetek ilyen személy akkor kérem irja le hogy az ő élete miben lett más emiatt a genetikai ''csoda'' miatt. Köszönöm előre is a normális válaszokat mivel gondolom itt is eleg sok lehurroogast fogok kapni...