Miért csak ezt a két végletet érzem ismerkedésnél? Ti hogy vagytok ezzel?

1. Tetszik a srác: ekkor azt érzem, hogy semmi vagyok hozzá képest és kevés vagyok ahhoz, hogy járjak vele. Hogy jobb és érdekesebb nálam. Ezért nem is merek nyitni felé, hiába őrülök meg érte, mert, hogy nem vagyok neki elég jó.

2. Nem tetszik az illető: ekkor abszolút nem érzem, hogy kevés lennék hozzá, simán összejöhetek vele, ha akarok, de nyilván ez nem jó egyikünknek sem.

Mit tegyek, hogy olyanokkal is tudjak ismerkedni, akiktől kerülget az önbizalomhiány, mert hogy milyen nulla vagyok hozzá képest?

És ne értsétek félre, külsőleg egy szinten vagyunk, csak mégis azt érzem, hogy szar vagyok nála, így nem is merek próbálkozni...