Azok a lányok, akik régebben nem voltak szépek, de mostanra kikupálódtak, elfelejtik azt, hogy korábban, hogy néztek ki, honnan indultak, vagy puszta bosszúvágy dolgozik bennük a hímneműek iránt és emiatt szelektálnak?

Mondjuk úgy, hogy én is „kikupálódtam” gimi óta. És az akkori barátaim mondták, hogy mennyit változott a külsőm, pozitív irányba persze. De hiába a kedves szavak, és hiába nem nézek ki úgy, mint akkor még mindig vannak fenntartásaim.

Ha egy srác abból az időből bepróbálkozna ennyi idő után én is azt mondanám, hogy bocs nem. Ahogy átnéztek rajtam akkor, az szörnyű érzés volt. Nem tudnék elvonatkoztatni ettől a gondolattól.

Amikor meg ránézek valakire aki tetszik, az jut eszembe, hogy én még mindig kevés vagyok, és soha nem leszek elég jó. Az önbizalomhiány, ami kialakul, nem egyik napról a másikra jön. Én 6 évet húztam le ebben a társaságban. Tehát még a mai napig kihat rám. Emiatt előfordul olyan is, hogy nem hiszem el senkinek aki azt mondja szép vagyok, kifejezetten irritál minden efféle megnyilvánulás.

Belsőleg szerintem nem változtam semmit azóta. Talán talpraesettebb lettem, és jobban kiállok magamért, de alapjába véve ugyanaz maradtam.