Fiatal lányok és érettebb hölgyek létesítenétek-e kapcsolatot olyan férfival, aki régi rock, blues és jazz zenéket hallgat, irodalomrajongó és beat költészet imádó?

Bocs, hamarabb küldtem.

Én ugyan fiatalon próbáltam könnyebb dolgokat, de ennek semmi köze a zenéhez és az irodalomhoz. Ilyen társaságba kerültem. A férjem viszont sosem próbálta

Mindketten 30+ vagyunk.

Nem igazán értem... miért kellene félni tőle?

Nekem speciel kifejezetten szimpatikus lenne ezek alapján.

A férjem is és én is metal-zene rajongók vagyunk, én odáig vagyok a régi,még igazi heavy metalért, és egy jó adag hippie stílus is van bennem. Az irodalmat is szeretem (Ady, József Attila, Poe), a beat ugyan nem tartozik a mindennapi olvasmányaim közé, de mindenképpen érdekes.

Semmi hátborzongató nem lakozik bennem, félni sem kell tőlem, szóval még mindig nem értem a probléma gyökerét :/

24/N

Nem ez határozza meg ezt a dolgt.

Például a ferjemnek és nekem ilyen téren más az ílésünk, mégis talaltunk közös pontot, ketten azokat hallgatjuk, egyedül ő hallgat mást, és én is..

Irodalom, ő nem szeret olvasni, én nagyon, ez nem okoz köztünk konfliktust.

A zene kedvelése pedig nem ozza magával a drokokat auomatikusan..

Tehát nem ez határozná meg

Én is nagyon szeretem a jazzt (leginkább John Coltrane-t, Miles Davis-t, Ella Fitzgerald-ot, Bessie Smith-t, Django Reinhardt-ot), egy időben nagyon odavoltam Jack Kerouac-ért (az ő munkássága azért leginkább tinikorban tud igazán hatásos lenni) és szeretek olvasni (leginkább klasszikus szépirodalmat és kortárs magyarokat).

Egyáltalán nem határoz meg senkit, hogy miket szeret, habár azt el kell ismerni, hogy azért lehet hatással a személyiségre, leginkább a világról alkotott képet befolyásolhatja.

Sosem éreztem úgy, hogy ezek miatt "kellene" másnak félnie tőlem.

Az más kérdés, hogy egyébként az én esetemben valóban igaz az, hogy általában tartanak tőlem az emberek, furcsának és különcnek szoktak tartani, aki túlságosan távolságtartó, hűvös és nehéz a közelébe férkőzni. De ez nem azért van, mert ezeket a zenéket és ezeket a könyveket szeretem, hanem mert férfi létemre is eléggé szemérmes típus vagyok és a saját belső bizonytalanságaimat sokszor távolságtartással, a saját gondolataimban (már ha van több is) való elmerüléssel próbálom elleplezni, kifelé pedig olykor túlzottan kritikus hajlamúnak tűnök, de ez inkább amolyan védekező mechanizmusként működik, sosem akartam ártó szándékkal fellépni senki felé.

A zenei és irodalmi preferenciákból pedig egyáltalán nem következik, hogy ilyen-olyan életmódot folytat, aki ezt és ezt olvas és hallgat.