Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalt a menyasszonyom. Azóta egyszerűen nem tudok a nőkre nőként tekinteni. Mikor tudok tenni ez ellen?
Mielőtt jönne, nem, semmi homoszexuális irányt nem veszek/vettem.
Tavaly augusztusban, a kislányunk születése után két nappal meghalt a menyasszonyom, akivel már 15 éves korom óta együtt voltunk (7 éve). Gyenge volt a szíve, és a szülés nagyon megviselte. Ő volt az első az életemben, jelenleg az egyetlen is. Abba most nem merészkedek bele, mennyire padlóra tett a gyász, de a kislányomért erős maradtam, ő tartott engem életben.
Mióta ez történt, egyszerűen rá se nézek a nőkre. Ha muszáj, márpedig munkám/tanulmányaim miatt természetes, hogy találkozok nőkkel, csak akkor szólok hozzájuk, ha elkerülhetetlen. Nem vagyok bunkó vagy tiszteletlen velük, csak nem úgy nézek rájuk, mint legetséges párjelöltekre.
Nagyon rossz üresnek lenni.
A gyászon már túl vagyok, voltam szakembernél is. De ezzel ő sem tudott mit kezdeni. Nem szeretnék azonnal valakit magam mellé, hiszen már van egy gyerekem, aki közelébe nem fogok bárkit engedni, de itt vagyok, 23 éves, és nem érzem magamat férfinek.
Mit tudtok tanácsolni?
Ha már feldobtál egy ilyen labdát, most szívesen kommentelnék valamit, de azért ilyen témánál talán inkább mégsem..
Szerintem kérdező te még nem vagy túl, vaaagy esetleg magán a gyászon hogy meghalt a menyasszonyod, de szerintem arra még nem vagy kész hogy új párt keress magadnak, ebben nincs semmi furcsa. Azért ez elég sokkoló lehet. De ez "csupán ennyi", szóval nagyon nem tudok mit tanácsolni.
Meg őszintén szólva hülyeség is lenne szerintem, kettő szerintem úgyis ugyanúgy fogod csinálni a dolgaid, max kicsit kiadhattad magadból most az írással, de kétlem hogy bármilyen válasz befolyásolni, hogy na most így meg így csináld. Gondolom elég stabil vagy ahhoz hogy magadtól tudd, érezd ezeket.
Mindenesetre, ne írd le magad, nem érzem magam férfinak... mért mit vártál? Hogy 1 év, vagy igazából fogalma sincs mennyi idő telt el után majd jupiiii jéééé ugra-bugrálni fogsz a boldogságtól.
Nekem meg az apám halt meg, igazából nem tudom hogy kimaradtak-e fázisok, sose foglalkoztatott ez a gyász lépései meg ilyenek. De úgy igazán sose léptem talán túl rajta, egyszerűen megszoktam hogy nincs, ja egyébként igen 18 éves koromban halt meg csak az érthető[ség kedvéért, nem normálisan pl 35-40 éves koromban,] de ehhez idő kellet.
Szomorú vagy, oké, semmit se tudok tanácsolni. Nekem se segített semmi, ez nem így működik, nem tudod csak úgy túl tenni magad rajta. Bár talán annyit igen, hogy azért ne fordulj nagyon magadba, de ugyanakkor ne is fojtsd el magadban az érzéseket, azok jó ha átmennek.
Nem, nem arról van szó, hogy szerettem volna írásban kiadni magamból. Nehezen vettem rá magam arra, hogy feltegyem a kérdést... volt már más gyász is az életemben (9 évesen édesanyám, 17 évesen a mamám), azok sem voltak könnyű esetek.
Akkor talán az idő segít.
#5: köszönöm!
És az eddigi válaszokat is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!