Lányok, járnátok velem?

Én is kapok házat, autót is kapnék, ha akarnék... Ettől még normális ember vagyok és vannak olyan terveim is amiket anyámék / apámék nélkül szeretnék megvalósítani. Nekem valamivel könnyebb, mert bizonyos dolgokért nem kell megszenvednem, de hát bocsánat, nem tudtam, hogy kötelező lenne szenvedni mindenért. Istenem...

Amúgy meg totál hidegen hagy, mások miket kapnak meg és miket nem. A barátom nem kap semmit otthonról és egyelőre önerőből sincs túl sok mindene. És? Attól még jól érezzük magunkat együtt és később se fogom elvárni tőle, hogy százezreket hozzon haza meg minden vackot megvegyen nekem, csak mert a szüleim jómódúak és ők megvettek nekem minden vackot.

Hm. Érdekes számomra ez a felfogás. Minden, amit írsz annyira rosszul esik.

Persze nem tudhatom, hogy mennyire értékeled, amid van (megjegyzem az írásodból úgy tűnik, nem igazán), de tudod annyira elkeserítő, hogy az élet mennyire igazságtalan.

Mert volt olyan, hogy nem tudtunk ételt venni. Összesen két egyberuhám van, amit felvehetek, a cipőm állandóan szétmegy, mert nincs pénzünk 20-30-40ezres cipőket venni és egy olyan házban lakok, ahova nem hívhatok meg senkit, mert úgy néz ki és ez gátol az ismerkedésben (bár én ezt is becsülöm, mert van akinek még háza sincs), és így tovább, annak ellenére, hogy a szüleim keményen dolgoznak.

Te meg itt azzal próbálsz felvágni, hogy a szüleid mindent megvesznek neked, mert van pénzük, csak az a baj, hogy ez nem a te érdemed, és ez szánalmas.

Gondolj bele, milyen lenne a híd alatt. Vagy ha télen nem lenne fűtés.

És persze nem azt mondom, hogy úgy kéne élned, de legalább értékeld, és ne ezzel próbálj barátnőt szerezni (kivéve, ha egy olyan nőt akarsz, aki csak a pénzedre hajt), hanem verj magadba egy kis kulturát, emberséget.