Ez a fiú tényleg engem akar, vagy csak én is megteszem neki?

Hónapok óta már csetelek egy fiúval neten. Van, hogy naponta és sokat, de valamikor egy ideig nem is keres. Elmondása szerint azért, mert elfoglalt, de ez még nem jelenti azt, hogy ne jutnék az eszébe. Egyetemista is, meg azt mondta, hogy nem igazán szeret neten írkálni, a szemtől-szemben kapcsolatokat szereti. Én is szeretnék már vele találkozni, de még nem jött össze, mert hol én, hol ő mondta le (bár többször én). Elmondta már párszor, hogy rajtam kívül nincs másik lány a számára, meg ha lenne is, akkor nem tartaná még mindig a kapcsolatot velem. Pár fiú már lekoptatott neten szó nélkül, gondolom találtak mást, viszont ennyi ideje senkivel sem beszéltem még, mint ezzel a fiúval. Szerintetek tényleg komolyan gondolná velem? Csináltam sok hülyeséget már, hisztiztem is neki sokszor, viszont ő mégsem küldött el, mindig normális velem. Már én szégyenlem magam, hogy apróságokon kiakadok, ő viszont még mindig akar engem. Már abba is belegondoltam, hogy ezeket csak úgy mondja, és valójában csak egy éjszakára kellek neki, aztán byebye. Viszont párszor már beszéltünk telefonon, a hangja olyan aranyos volt, meg kedvesen beszélt velem, csak úgy folyt belőle a szó, mikor neten nem is szokott sokat írni, én pedig alig tudtam szóhoz jutni.

Tervezzük a találkozót, én nár nagyon várom, csak a szüleimnek félek beszélni a fiúról, mert még soha nem volt barátom, és szigorúak is, alig engednek el itthonról valahova (és nem szórakozóhelyekre gondolok most, hanem nappal). Ha mégis összejönne, a találkozásnál megölelhetem és köszönthetem 2 arca puszival? Ha meg akarna csókolni az első randin, hagyjam neki? Már én is nagyon-nagyon szeretném.