Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Így hogy lehet átvészelni a szakítást?
Egy hónapja szakítottunk a párommal, rettentően hiányzik, bármit megtennék, hogy vele lehessek, de ugye az élet nem szappanopera, nem fog csoda történni. Nincsenek barátaim, sosem voltam az a kimozdulós fajta, bulizni pedig főleg nem járok el. Filmeket nézni nem tudok, egyszerűen nincs türelmem végignézni, mert idegbajt kapok közben. Egy hónap kellett ahhoz, hogy legalább zenét tudjak hallgatni, de így is csak két számot, és mindig elkap a bőgés közben. YouTube-on nézek videókat, megy a TV háttérzajnak, de már ezek sem igazán kötnek le. Egy hónap alatt semmivel sem érzem magam jobban, egyre nehezebb és nehezebb minden nap.
Hogyan lehet így átvészelni egy szakítást?
18/L
hát ha nem csinálsz gyakorlatilag semmit, akkor nem csodálom, hogy nem lesz jobb...
kifutnál a világból? próbáld ki! én anno a legelső szakítás után elmentem és elfutottam a város másik felére, meg vissza... ez szerencsére nem jelent többet 4-5 km-nél, mert amúgy teljesen edzetlen voltam, de azért valamiképpen megkönnyített:)
és nem hiszem el, hogy levegőt venni sem vagy képes nélküle... mármint.. zenét hallgatni sem tudtál és már meg tudsz hallgatni két számot.. mondjuk nem olyan számokat kell hallgatni ilyenkor ami a szerelemről szólnak..
szóval álljá' már talpra, nem a világvége jött el! csak egy új világ kezdete!:)
Nem kell bulizni ahhoz, hogy jobban légy... Nem akarok tapintatlan lenni, de közösen szakítottatok, vagy ő veled?
Egyébként jó lenne, ha barátokkal lennél, nem bulizni, csak egy csajos este pl. Kezdj el könyvet olvasni, elhiszem, hogy nem könnyű koncentrálni, de valamivel le kell kötnöd magad. Keress új hobbit!
És közben gondolj arra, hogy ő veszített többet, nem te :)
Hihetetlen, de tényleg nem megy. Elkezdek olvasni, már az első két sor után úgy vagyok vele, hogy b-assza meg az egész, nem érdekel. Rollerezni már én is rollereztem a város másik végébe, ideig-óráig volt csak jobb. Zenét hallgatni meg tényleg nem tudok, ha elindul valami bulis szám, akkor idegbajt kapok, elkezd zsongani a fejem, azt várom, hogy legyen vége, ugyanígy a filmekkel, könyvekkel. Beszélgetéssel is úgy vagyok, hogy egy darabig megy, de utána inkább hagyjanak békén, mert nem bírom.
Nincsenek barátaim, mint írtam - vagyis, van kettő olyasmi, de dolgoznak, nem érnek rám.
Hát, ha még ő veszített volna, akkor gondolnék, de így hogy én vesztettem nem igazán tudna vigasztalni.
Ő szakított.
A helyzet az, hogy ő kétszer is elmondta, hogy miért nem szeretne velem maradni, nekem viszont sosem sikerült elmondanom a saját részemet, és ez bánt igazán. Le akarom már magamban zárni az egészet végre, és pár napon belül fel szeretném hívni, ezt elmondani neki. Nem visszakapni akarom, csak lezárni a dolgokat mind magamban, mind vele, és ezt neki is elmondanám.
Összeírtam egy kis cetlire, hogy miket szeretnék neki elmondani, semmi nyálas, érzelmes szöveg, semmi "hiányzol, szeretlek...stb" dolog, csak azok, amiket szeretnék neki elmondani és nem volt alkalmam, mert a sírás határán voltam mindkétszer, amikor ő mondta, és így inkább nem is beszéltünk tovább. Nem tudom, hogy ez az ő szempontjából mennyire lenne jó ötlet, de nekem sokat segítene, azt hiszem. Szerintetek? Beszélgettünk azóta néhányszor, tök hétköznapi témákról, szóval nem csak úgy hirtelen tűnnék fel a semmiből egy hónap után.
hát figyelj
Te érzelmeid, így csak sablonnal tudunk válaszolni, az igazi megoldást Neked kell megtalálni!
viszont annyit mondhatok, hogy önmagában az idő nem ad megoldást... ha kitöltöd az időt, akkor már annál inkább! ha nem csinálsz semmit, egy évezred sem lesz elég, hogy elfelejtsd az utolsó cselekvésedet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!