Hogyan tudnám kiábrándítani magam belőle?

Régebben nagyon gátlásos voltam. Ez már sok téren oldódott, sok barátom van, eljárunk együtt stb. Rengeteg nagyon jóleső visszajelzést kaptam fiúktól is, meg is voltam lepődve, mert ugyan igyekszem jól kinézni, igényesen öltözni, sportolok, ha a tükörbe nézek, most sem mondanám hogy hű..

Ettől függetlenül, sosem mentem el senkivel randizni aki hívott. Részben azért, mert egyikőjük sem fogott meg, és gondoltam már az elején kiszállok, hogy senki se bántódjon meg.

Erre, egy olyasvalaki is elhívott, akiről nem is reméltem. Nagyon zavarban voltam, volt pár kínos csönd is... ittunk , hogy oldódjunk...oldódtunk is, az utolsó pillanatban húztam be a vészféket, hogy én nem akarok így első alkalommal, részegen lefeküdni vele. Utána még beszéltünk, hogy ki merre, összefutunk-e, stb, de nem jött össze. Azóta is megy a kedvelgetés facebookon, amitől már szintén rosszul vagyok. Sok hónappal később is küldött még sms-t, de nem azért, hogy találkozzunk, hanem hogy találkozhattunk volna, ha még ott lettem volna ahol látott, stb.

Annyira jelen van hogy ne tudjam elfelejteni, de semmi több. Sosem akartam egy kufirc lenni, nekem ez jóval többet jelentett annál. Ő szerintem nem is tudja hogy mennyire bánt ezzel.

Még mindig remélem hogy ír, és hogy valami elindul, de tudom, hogy egy kapcsolatban nem annak kéne örülni, amikor a másik épp nem "sz@rik rám" teljesen..

Sokat sírtam e miatt, mert pont annyira van jelen, hogy ne tudjam sehogy sem elfelejteni. És nem értem, hogy minek ír, ha utána a válaszomra már többet nem ír(pedig mindig kedvesen írtam, olyat amire simán tudna még mit írni).

És ha tényleg csak "arra" kell neki valaki, miért pont engem kellett hogy kiszúrjon, amikor rajtam aztán semmi provokatívat nem talál.

Tudom hosszúra sikeredett. Ha valaki elolvasta, köszönöm.