Ti is így reagálnátok a helyemben, vagy én vagyok a túl hisztis?

Van egy fiú, akivel neten beszélgetünk már jó pár hónapja (majdnem fél éve), de még sosem találkoztunk. Elmondása szerint sokat jelentek neki, meg sokszor gondol rám, de akkor mégis miért hanyagol el folyton? Jó, tudom, hogy egyetemista, de a vizsgaidőszakában is lehetett volna legalább pár perce, hogy megkérdezze mivan velem. Nem, kb 2 hétig rám se írt, bezzeg aztán az én hibám volt, mert kiakadtam és hülyeségeket vágtam a fejéhez, amire az volt a reakciója, hogy hogy akarhatom, hogy ezekre válaszoljon.

A vizsgái előtt megígérte, hogy tudunk majd találkozni. Felajánlottam, hogy elmegyek én az ő városába, mert én faluban lakom, itt semmi sincs. Pár nappal előtte megbeszéltük, de az igaz, hogy pontosan időt és helyet még nem. Aztán nem is jelentkezett, hiába ígérte meg nekem. Akkor "került elő", mikor már vége lett a vizsgáinak. Számon kértem, hogy ezt mégis hogyan képzelte, hogy én beleélem magam, erre ráfogta, hogy elfoglalt volt az egyetem miatt. Jó, nem könnyű szakra jár, de akkor miért nem azt mondta, hogy tanulnia kell..

Aztán kibékültünk, beszélgettünk pár napig. Megbeszéltük, hogy majd a jövőhéten végre találkozunk. Én mondtam, hogy rendben, bár nem tudom, hogy lehettem ennyire hülye, hogy megint hiszek neki. Igaz, előzőleg sem mentem el, csak beleéltem magam a találkába, ezért esett rosszul. Pár napja már megint alig beszélt velem pár szót. Én ma kiakadtam, hogy mégis hogy nincs már megint ideje rám, mikor szünete van, azt is azzal tölti, hogy azt a hülye focit nézi. Ő elviccelte ezt, majd próbált normálisan beszélni velem, mintha semmi sem történt volna, de én csak mondtam neki, hogy nem tudok már benne megbízni, mert túl sokszor hazudott nekem, meg a szöveget arról, hogy hogyan viselkedik egy fiú, ha fontos neki a lány, és én nem vagyok az neki. Pár mondatomra még válaszolt, majd mikor azt írtam, hogy ő mindig elmenekül, mikor próbálom vele éreztetni, hogy mennyire rossz érzés, ha elfelejt napokra, azóta nem válaszolt semmit.

Tudom, hogy nem kényszeríthetem, hogy egész nap irkáljon nekem, ez nekem is sok lenne, de miért olyan nagy kérés, hogy egy nap hagy beszélgessek vele, legalább csak egy kicsit? Én voltam a hisztis, és nem kellett volna ezeket a fejéhez vágni, vagy jogos volt? Nagyon hiányzik, hogy beszéljek vele, de tudom, ha nem mondom el neki, hogy mi bánt, akkor fel se tűnik neki, és azt fogja hinni, hogy mindig mindent elnézek. Így meg azt gondolja, hogy csak egy hisztis p*csa vagyok. Hogyan tudnék változtatni magamon? Amikor nem beszélek vele, mindig totális hülyeségek jutnak az eszembe, hogy pl nem is jelentek neki semmit, hiába mondja többször, meg miért beszél még velem több mint fél éve, miután már annyiszor hisztiztem neki? Emiatt jut eszembe az a sok marhaság, amivel megbántom szegényt, pedig nem is akarom, csak nagyon hiányzik. :(

18/l