Ti éreztetek már olyat, hogy valakit utáltok, de mégis szeretitek?

Igen, éreztem ilyet.

Van egyfajta szeretet, aminek semmi köze a kedveléshez; amolyan feltétel nélküli szeretet. Nem kedveljük az illetőt (mert nem kedves, nem vonzó a személyisége számunkra) mégis valahogy kötődünk hozzá ettől függetlenül. Hasonlóan érezhetsz mondjuk közelebbi rokonaid iránt. A családi kötelékeket például nem rombolja le az, ha az egyik fél nem kedveli a másik személyiségét.

De ki mondta, hogy ezt csak a családtagoknál lehet érezni? Lehet, hogy te ilyen feltétel nélküli vonzalmat érzel az osztálytársad iránt. Ez, hiszed vagy sem, nem azt jelenti, hogy szerelmes vagy belé, csak valami egyszerűen köt hozzá. Ettől még ugyanúgy lesz később más barátod/barátnőd, nem befolyásol semmit. El kell fogadni ezt a dolgot, és nem kell különösebben belemagyarázni semmit. Előbb, vagy utóbb enyhülni fog ez az érzés (vagy teljesen megszűnik), amint beleszeretsz valakibe úgy igazából.