Van itt olyan, akinek a viszonzott/viszonzatlan szerelme öngyilkos lett? Hogy dolgoztátok fel?

Még 14 éves fejjel volt egy barátnőm. Nem volt szerelem, romantika, csak nagyon bírtuk egymást. Számtalanszor át jött hozzám, együtt játszottunk, nevetgéltünk. Akkor arra gondoltam, hogy ha elérkezik az ideje, ő lesz a barátnőm, megkérdezem tőle szeretne e a barátnőm lenni. Biztos vagyok benne, hogy nem utasított volna el. 6 éves korunk óta szinte mindig egymás társaságában éreztük jól magunkat.

Egyszer egy osztály kirándulásra mentek, és elhatároztam ha visszajön megkérdezem tőle. Soha nem jött vissza...

Egy nagy lejtőről elkezdett futni, és bele zuhant egy szakadékba. A kis agyát ütötte be, nem halt meg azonnal. A kórházban hunyt el. Egy világ tört össze bennem. Mai napig fáj.

30/F

Hú 15-ös válaszoló ez elég borzasztó. Egy kicsit a "Híd Terabithia földjére" film jutott eszembe. Részvétem.

Ugyan nem velem történt, de érdekesnek találtam. Még annak idején egy osztálytársnőm miatt öngyilkos lett egy fiú. Megkérdeztem tőle, hogy ez még is hogyan érinti. Azt mondta, hogy nem gondolkodik rajta egy percet sem. Hiába nevezte meg egy levélben őt mint okot a fiú (aki leugrott egy tetőről) nem hajlandó bűnösnek érezni magát miatta. Eleve azért szakított a fiúval mert elég instabil volt és nem hagyja magát kapcsolatba zsarolni. Úgy hogy őt nem zavarták a történtek különösebben.

Igaz hogy ez még tinédzser korunkban volt (középiskolás osztálytársnőm) és valahol meg is értem az indokait, egy kicsit hidegnek találtam a hozzáállását. Épp hogy csak nem röhögött a dolgon, de egy kicsit sem viselte meg.