Mit tehetnék vele?

Hosszú sztori, csak akkor válaszolj, ha elolvasod!!!

Szóval. Úgy két évvel ezelőtt jóban lettem egy fiú osztálytársammal, és azt gyanították többen is, hogy tetszek neki, mert úgy viselkedett. Én mindig mondtam neki, hogy hagyjon békén, de miután abbahagyta, hiányzott ez az egész, hogy törődött velem. De nagyon jó barátok voltunk ugyanúgy. Legjobb fiú barát. Volt(?). Adtam neki barátság-nyakláncot is, meg táborban folyton együtt voltunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, ilyenek. És itt kezdődött a baj. Megtetszett. Nyáron. Két évvel ezelőtt. Majd rájöttem, hogy beleszerettem. Azt hittem, csak fellángolás, meg hogy majd elmúlik. Nem múlt el. Azóta az utóbbi két évben folyton sírtam, mivel verseket írok, és dalokat... Azok főleg róla szólnak. És amíg nem tudta, mit érzek, minden kis hülyeségen megsértődtem, és nem tudta, miért. De elmondtam neki... És onnantól kezdve nem volt ugyanaz, mint régen. Talán miattam, talán miatta, de nem volt ugyanaz. Aztán elmondtam neki még egyszer. És most ott tartunk, hogy mindenkinek hazudok, hogy már nem szeretem, csak a legjobb barátnőmnek nem... Meg még valaki szerelmes belé. Ahj. És egy csomószor veszekszünk, de a békülések tök jók. Ja... és most, hogy "megint" jóban vagyunk, már megint olyan, mintha amikor meglátom, pillangók repkednének a gyomromban. De egyben nagyon fáj is. Mert hiányzik... Amilyen akkor volt, és már soha nem lesz. És nagyon szereem, és ne írjátok, hogy 13 évesen ne játsszam a hősszerelmest, mert már 11 éves korom óta szeretem, és ez nem változik. Segítsetek, mit tehetnék! :(