Elhagyott a barátnőm szeretnék valami megható szöveget, idézetet. Valaki tud ilyet? A többi lent.

Én a helyedben magam fogalmaznám meg az érzéseimet, gondolataimat versben ,személyre szabottan,nem pedig mások által leirt érzéseket tolnék elé :))Számomra kedvesebb lenne :))

Másrészt ha már van valakije,akkor hagyni kellene őt boldognak lenni,ha te nem tudtad azzá tenni.Nem gondolod?Miért kellene felzaklatni,feltépni a sebeit?

Ez a Shakespeare szonett nagyon vigasztaló. S ha megvigasztalódtál, szabad s nyitott lesz a szíved, hogy érkezzen belé a tiszta szerelem.

Shakespeare LXVI. szonett (Szabó Lőrincz fordítása)

Fáradt vagyok, ringass el, óh Halál! -:

az Érdem itt koldúsnak született

és hitvány Semmiségre pompa vár

és árulás sujt minden szent Hitet

és Becsületet rút gyanu aláz

és szűz Erényt a gaz tiporni kész

és Tökéletest korcs utód gyaláz

és Érc-erőt ront béna vezetés

és Észre láncot Doktor-Balga vet

és Hatalom előtt néma a Szó

és Egyszerű kap Együgyű nevet

és Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok, jobb volna messze mennem:

meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

Itt egy szép Kosztolányi-vers, de te is kereshetsz, írd be a google-ba, hogy szerelmes versek, vagy amit akarsz, és kiad egy csomót. De szerintem ezt a lányt el kell felejteni, majd idővel menni fog, de ahhoz egy év legalább kell. Addig beszéld ki magadból a barátaidnak a bánatod, úgy könnyebb. Itt a vers_

Kosztolányi Dezső: Viszontlátás

Hányszor gondoltam téli éjjel

Ha sirtam, mit csinál a tenger?

Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.

És küzködöm a fergeteggel.

Most itt vagyok. És sírva nézem,

Hogy búg a szél a kékes áron.

Egy lány nevét dobtam beléje,

Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom?

De nincs sehol. Hol is keressem?

Köd, tél, habok gyászindulója.

Pedig de sokszor megsirattam

E nyári álmomat azóta.

Fejem a hullámokba fúrom,

Felkotrom a sötét fenéket.

Csak víz. Örök víz. Változatlan.

Hát arcom lett csupán fehérebb?

Más semmi? Mindhiába. Vége.

Hullám moraj már a szerelmünk.

Húzzuk szemünkre kalapunkat.

Föl a fejet. Szépen. Temessünk.

Az utolsó sort ebben az esetben másképp mondanám:

Föl a fejet. Szépen temessünk.

Kérdező, hagyd, aki elhagy. A fájdalmat viselni kell férfimód, és legfőképpen tanulni a hibánkból. Mert tuti, hogy valamit nem jól csináltunk, ha valaki lelép mellőlünk. Ötven körül volt kapcsolataim száma, és soha senki nem hagyott el, csak az életem nagy szerelme. És noha azóta már tizenéve boldog házasságban élek, néha még ma is fáj az emléke. Soha nem könnyű, de mindenki kibírta, tehát nem kötelező belehalni. Te is kibírod.