Az idő múlásával, az évekkel a nők értéke csökken, míg a férfiaké kb. ugyanaz marad? (bővebben lent)

29-es, a nemi vonzalmat nem tudatosan szabályozzuk. Ha tudatosan szabályoznám, akkor arra vágynék, aki a legjobban vágyik rám, és nem lennék szerencsétlen.

Tudatalatti mechanizmusok befolyásolják, aminek jó része evolúciós örökség. Ezért hoztam szóba a szaporodási képességet, mert a legnagyobb eséllyel egészséges gyereket szülő nők lesznek a legvonzóbbak azok számára is, akik nem akarnak utódot.

Ezek az "értékességből" csak kiragadott dolgok. És azt veszem észre, mint már oly sokszor, hogy a belső tulajdonságokra szinte senki nem fektet hangsúlyt. Szerintem a dolog egyszerű: ha tudom magamról azt, hogy lelkiekben értékes vagyok, és ezt nem csak megjátszom, akkor ezt sugárzom kifelé, ezáltal a környezetem sem fog értéktelennek tartani.

Valószínűleg ezt is a fogyasztói társadalom és a média hozta hozta magával, mert az azt okádja, hogy vegyél drága cuccokat, nézz ki jól és máris értékes és menő leszel. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Hiába szép valaki, ha a kisugárzása nulla. És ugyanígy egy átlagos kinézetű ember, akinek van kisugárzása, egész máshogy fest az emberek szemében. :) Nyilván egy nulla kisugárzású embert, aki pl. önbizalomhiányos és rondának tartja magát, nem elégedett lelkileg sem saját magával, más sem fog csodálatosnak tartani. Ellenben azokkal, akik belépnek valahova és a kisugárzásuknál fogva máris vonzzák a tekinteteket. Szerintem ezek a dolgok adják egy ember értékét, nem az, hogy hány milliós autója van és hány százezres táskája, vagy az, hogy ráncos-e vagy sem, vagy hogy szül-e 8 gyereket vagy sem.

Figyeld meg az embereket a hétköznapokban, akár az utcán, akár máshol, sok dolog lesír róluk első ránézésre is.

Biológia ide, vagy oda, szintén csak körül kell nézni a világban és nagyon jól lehet látni, hogy azért egy jóval 30 feletti férfi, mondjuk legyen már 40-hez közeli azért ritkán választ maga mellé családanya szerepre egy alig 20 éves tapasztalatlan lánykát. (Vannak itt is kivételek, tudom.)

Azért egy kapcsolatban sokszor nem az a legfontosabb, hogy egyik még öt gyereket tud nekem szülni (vagy csinálni), a másik meg talán már csak egyet-kettőt, ezért automatice azt választom, aki legalább ötöt. :)

Én elhiszem, hogy van, aki így gondolkozik, de azért nem a legtöbben és továbbra is azt vallom, hogy többségben (!) vannak az olyan kapcsolatok, ahol azért nem több tíz év a korkülönbség.

Amikor meg már olyan korba ér az ember, hogy a kora miatt egyre nehezebb párt találni, ott nem olyan túl nagy az eltérés a férfiak és a nők között.