Miért csinálja ezt velem minden lány? Soha nem lesz normális, megértő barátnőm, mint másoknak?

Általános iskola óta nagyon nehezen közelítem meg a lányokat barátkozás szempontjából.

Szinte az egész általános alatt volt egy legjobb barátnőm, akivel egymás minden apró rezdülését ismertük, egyszerűen betükből megértettük egymást, szinte nem is félszavakból.. Olyanok voltunk teljesen, mint egy ikerpár akik nem hajlandóak egymás nélkül létezni.

aztán kezdtünk egy kicsit felnőni, 7.-8.-osztály, és őt a szülei simán kiengedték sokáig este, nekem meg 8ra haza kellett jönnöm. Neki sok barátja volt, lassan már sok legjobb barátja, én meg egyre jobban csúsztam háttérbe, attól függetlenül, hogy még mindig hozzám járt sírni ha valami nagy baja volt. Megbíztam benne. Tudta azt is mindig, hogy éppen ki tetszik, utána meg mosolyogva mesélte nekem, hogy hogyan fogdosta az az adott fiu éppen őt, és hogyan smároltak... Csomó dolog kiderült a legvégére, hogy támasznak jó voltam, ha nem volt más, de végig hazudott, a hátbatámadott..

Ez után néhány évig nem tudtam senkihez közeledni, mindenkit el is utasítottam akik barátkozni szerettek volna. Aztán egy koncerten megismertem egy lányt, aki szimpatikus volt, gondoltam, épp itt az ideje barátkozni, és bízni egy kicsit.. pár hónap múlva kiderül, hogy minden nap irogatott a pasimnak facebookon, és már szinte teljesen rámászott, találkozgatni akart, az erotikus álmait mesélte neki, amikben a pasim is benne volt..

A szemembe meg mindig csak tette az ártatlant, hogy milyen jófej vagyok, és milyen jó, hogy megismert, jó barátok leszünk, csináljunk csajos napot...

Néha borzasztóan hiányzik egy barátnő.. de így?? Ilyen áron?...

Miért teszik ezt velem?

L19