Az élet betegje lennék?

Lassan elvesztem végleg a párom, ő nem változik, alkoholista. És egyetlen fontos ember van még szinte az életemben, nagymamám. P nevelt fel anyukám mellett, és mostmár betegeskedik, öreg :(

Annyira nem tudom hogy mi lesz velem, nem akarok sem biztatást, sem semmit, csak leírni a bánatom, fájdalmam és a félelmeim.

Nem, ezt nem lehet!

Ezt nem engedhetem!

Miért? Miért kell ezt?

Ne tedd velem, könyörülj!

Ne vedd el, könyörgöm!

Kiszaggatták a leklem.

Elvették a szerelmem,

elvették az életem.

Elvették a holnapom,

megölték a tegnapom.

Kértem, könyörögtem,

és mégis? Miért?

Most mi lessz?

Mi lessz velem?

Végem.

Van egy rejtek.

Jó meleg, megvéd.

Talán túl élem.

Picit jobb már.

Félek. Rettegek. Sírok.

Mi lesz ha nem lesz?

Ha, nem lesz rejtek?

Hova mennyek?

Nem, ezt nem lehet!

Ezt nem engedhetem!

Miért? Miért kell ezt?

Könyörgöm, ne vedd el!

Kiszaggatják a lelkem?

Elveszik a rejtekem?

Elveszik a holnapom?

Megölik a tegnapom?

Kérek, könyörögm,

ezt ne. Csak Őt ne!

Mi lenne velem?

Meghalnék.

Folyik a könnyem,

mint patak vize.

Folyna vérem,

jobb lenne.

Ha már Ő sem lesz,

nem tudom mi lesz.

Csak könyörgöm,

hagyd meg Őt nekem.

"Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll."